8. Új otthon

Sziasztok!
Itt a következő fejezet! Sajnálom a késést, De kárpótlásul 4 oldalas fejezetet írtam, amit már tegnap éjszaka feltettem volna, de elment a netem... Na szóval, nem tudom, hogy milyen lett. Majd ti megmondjátok, hogy olvasható-e, vagy sem.
Jó olvasást!



-Dan, kicsim, jól vagy?- kérdeztem kétségbeesetten, mikor gyengéden felemeltem és magamhoz öleltem.
-Rosszat álmodtam.- sírta és az arcát a nyakamba fúrta.
-Jól van, Daniel nyugi. Csak egy álom volt semmi több.- suttogtam, miközben leültem az ágyra és megállás nélkül simogattam a hátát.
Hiába csitítgattam, nyugtatgattam nem tudta abbahagyni a zokogást. Még soha nem volt ilyen, mindig megnyugodott, ha a közelében voltam. Nem értem, hogy most miért nem hat rá a közelségem.
-Szabad?- hallottam meg Matt hangját.
Ráemeltem a tekintetem és hatalmas nagy döbbenetemre aggódást láttam csillogni a szemeibe. Mondjuk ezen nem kellene annyira meglepődnöm, hiszen a fia, de még nem is ismeri Őt. Úgyhogy nem hiszem, hogy az Ő karjaiba megnyugodna.
Némi habozás után át adtam neki, Danielt és figyeltem, hogy sikerrel jár-e a kísérlete. Matthaw halkan dúdolni kezdte azt a dalt, amit én szoktam elalvás előtt énekelni nekik. Pár másodperc múlva Dan már csak szipogott és nem sokkal később már csendesen szuszogott apja ölelésében.
Szép lassan szét áradt a testemben a féltékenység, és, ha a gondolataimmal ölni tudtam volna, akkor Matt, már halott lenne. Biztos, hogy más nők nagyon meghatónak találták volna a pillanatot, de engem akkor és ott dühített a dolog. Féltékeny voltam, mert Daniel nála alig egy perc alatt abba hagyta a sírást, míg az én karjaimba, csak zokogott. Felálltam az ágyról és egy mély levegővétel után visszamentem a nappaliba. Letelepedtem az egyik fotelba, majd türelmesen vártam, hogy Molly és Matt utánam jöjjenek. Először húgom táncolt be a helységbe egy hatalmas vigyorral a képén, ami rögtön le is fagyott az arcáról, mikor rám nézett. Nem tudom, hogy mit láthatott, de eléggé megijedt. Helyet foglalt a szemközti kanapén és látványosan másfelé nézett. Ha most ennyire ki vagyok akadva erre a nyomorékra, akkor később mi lesz?
Örülnöm kellene annak, hogy Daniel elfogadta Matt-tet, de megszoktam műár, hogy neki csak én vagyok. Mindig is én voltam az apja és az anyja is. Ez az egész helyzet olyan idegen számomra. Nem tudom magam elképzelni egy gondoskodó háziasszony szerepében. Az anyaságba már belejöttem, de nem vagyok azaz otthonülő típus.
Legalább tíz perce ültünk ott Molly-val csendbe burkolódzva, amikor Matt belépett a nappaliba. Arca elégedettséget tükrözött és a képén egy édes mosoly virított. Nem nagyon tudott meghatni, mert ha lehet még rondábban néztem rá, mint Molly-ra.
Húgom mellé ült le, és már sehol sem volt nyoma az előbbi elégedettségnek. Megköszörültem a torkomat, majd halkan beszélni kezdtem.
-Nos, mióta is vagytok ti jóba?
-Nem régóta.- válaszolta félénken húgom.
Felvontam a szemöldököm, mert ez egyáltalán nem volt magyarázat a viselkedésére.
-Nem Claire mondta el, hogy hova mentek bulizni, hanem Molly. Miután elmentetek én átjöttem és elbeszélgettem vele, arról, hogy mit is akarok. Ő is egyetért abban, hogy nekünk együtt kell lennünk.- mondta Matt komoly hangon.
-Aha.- dünnyögtem az orrom alatt.- Molly, indulás aludni!- sóhajtottam.
-Jó éjt!- motyogta, majd a következő pillanatban már ott sem volt.
Karjaimat összefontam a mellkasom előtt, miközben hátradőltem a fotelban. Szóval Mollyt is ellenem fordította. Talán el akarja vinni tőlem Őket, hogy együtt nevelhesse a titkos szerelmével? Na arról ne is álmodozzon! Inkább elmegyek kurvának és úgy keresem a pénzt, minthogy elvigye Őket innen! Molly és Daniel jelentik számomra a mindenséget, nélkülük megbolondulnék.
-Mi a bajod, Em?- kérdezte összevont szemöldökkel.
-Nem elég, hogy Mollyt is a saját pártodra állítod, most a kisfiamat is ellopod tőlem.- szegtem mérgesen, majd felpattantam és kitrappoltam az erkélyre.
Kezeim ökölbe szorultak és nem tartott vissza sok attól, hogy oda menjek és behúzzak neki egy jó nagyot. Két év után ide jön a tökéletes külsejével, kedvességével, bársonyos hangjával, jó humorával és elcsábítja a gyerekeimet. Nem tudom, hogy mit képzel magáról.
-Úgy tudom, hogy Daniel az én gyerekeim is és nem akarom ellopni tőled. Különben is, Molly, csak a te javadat szeretné.- suttogta a fülembe, miközben átölelte a derekamat.
Megfordultam ölelésében és kifejezéstelen arccal meredtem rá.
-Miért csinálod ezt Matt? Nem kell hazudnod anélkül is tisztában vagyok azzal, hogy csak Dan miatt vagy itt.- miközben ezt mondtam végig a szemébe néztem.
-Ha csakis a fiúnk miatt lennék itt, akkor most nem ölelnélek magamhoz és nem csókolnálak meg.- lehelte, majd ajkait rátapasztotta az enyémekre.
Egy ideig küzdöttem a rám törő vágy ellen, de képtelen voltam ellenállni. Átöleltem a nyakát, szorosan hozzásimultam és az utána következő eseményekéről már én nem tehetek. Az ösztön és a hormonok vezettek.
Minden érintése és csókja, csak fokozta a bennem szunnyadó vágyat. Még magamnak sem mertem bevallani, de hiányzott már az ilyen érintés. Be kell vallanom, hogy az eddigi barátaim közül, ő a legjobb az ágyban. Igaz nem voltam együtt sok fiúval, de ez a pasi a lepedők királya.
Nem érzékeltem a külvilágot, csakis rá tudtam koncentrálni.
-Menjünk be a szobámba.- nyögtem, mikor ajkaimról áttért a nyakamra.
Nem mondott semmit, csak fenekemnél fogva megemelt én pedig automatikusan dereka köré fontam a lábaimat. Nem tudom, hogy hogyan, de eljutottunk a szobámig, aminek hála istennek eléggé hangszigeteltek a falai.
Amint csukódott mögöttünk az ajtó, kulcsra zárta, majd óvatosan lefektetett az ágyra, Ő pedig fölém gördült.
-Tudod, hogy mióta várok erre a pillanatra?- kérdezte, miután letépte rólam a pólómat.
-Mióta?- leheltem erőtlenül a kérdést.
-Három éve.- mormolta a bőrömbe.- Egy pillanatra sem tudtalak kiverni a fejemből, minden pillanatban csak rád gondoltam.
-Szeretlek.- suttogtam, majd hagytam, hogy a szenvedély hullámai magukkal sodorjanak.

~*~

Olyan szépet álmodtam az éjszaka. Matt és én voltunk a főszereplői. Ő megcsókolt engem meg elragadott a hév, és odaadtam a testemet neki. De közben nem csak a testemet tette a magáévá, hanem a lelkemet, is magához láncolta.
Lassan kinyitottam a szemeimet, mert hangos nevetést hallottam, ami a konyhából jött. Felültem és nem kis döbbenetemre észrevettem, hogy nincs rajtam semmi.
-Édes istenem.- suttogtam elképedve.
Akkor nem álom volt az egész? Tényleg megtörtént az amire gondolok? Lefeküdtem Matt-tel? Ez... ez képtelenség! De a jelek arra mutatnak, hogy mégis szeretkeztünk és élveztem is. Nagyon, sőt még annál is jobban. A mennyekben éreztem magam, mikor érzéki ajkai a bőrömhöz értek és puha kezeivel a testemet simogatta.
Kimásztam az ágyból, majd felöltöztem. A kedvenc szakadt pólómat és a legalább öt éve rövid gatyámat rángattam magamra. Persze megfésülködni azt lusta voltam, szóval a hajam az egy szénakazallal volt egyenlő. Oda settenkedtem a konyha ajtóhoz, neki dőltem az ajtófélfának és mosolyogva figyeltem, ahogy reggelit készítenek. Molly a sámliján állt, Dan fent ült a konyhapulton, Matt pedig a gáztűzhely előtt állt.
-Biztos vagy ebben apu?- kérdezte bizonytalan hangon Molly.
A szemeim elkerekedtek egy pillanatra a sokktól, majd rendeztem arcvonásaimat. Apának szólította Őt. A világ a feje tetejére állt.
-Nyugi, ízleni fog anyának, csak kicsit csendesebben, mert a végén felébred és oda a meglepetés.- suttogta Matt, nekem pedig megesett rajta a szívem.
Visszasettenkedtem a szobámba, ledobáltam a ruháimat, majd lefeküdtem és nyakig betakaróztam. Lehunytam a szemeimet, és annak ellenére, hogy eléggé ébernek éreztem magam pillanatok alatt elaludtam.
-Anyu.- jutott el a tudatomig kisfiam izgatott hangja.
A reakcióm csupán annyi volt, hogy a fejemre húztam a takarót. Éreztem, ahogy rámászik a hasamra, majd bökdösni kezdte a mellkasomat.
-Mondták már nektek, hogy nem ajánlatos felébreszteni az alvó oroszlánt? Főleg, ha az oroszlán rég aludt ilyen jót?- kérdeztem morcosan, majd hirtelen felültem és csikizni kezdtem Danielt.
Kisfiam hangosan kacagni kezdett, és próbált védekezni, de nem sikerült neki. Oldalra pillantottam, és észrevettem, hogy Matt és Molly, úgy vigyorognak, mint a tejbe tök.
-Ne örüljetek ennyire, mert még a végén ti is kaptok.- mondtam komoly hangon, mikor abbahagytam kisfiam ,,kínzását”.
Rögtön lefagyott a mosoly az arcukról, és meg sem mertek szólalni.
-Most úgy csináltok, mintha, egy szadista állt lennék.- forgattam meg a szemem.
-Hát...- harapta el a mondatot Molly, és felvillantott egy ezer wattos vigyort.
-Na skacok, menjetek nézzétek át, hogy mindent elraktatok-e, amit most magatokkal akartok hozni.- szólalt meg Matt, mire a két angyal kiszáguldozott a szobából.
Leült az ágyra és elém rakott egy tálcát, amint ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb ételek voltak.
-Köszönöm.- suttogtam, és arcon pusziltam.
-Csak ennyit ér neked az a két órányi fáradozás?- kérdezte, s lebiggyesztette az alsó ajkát.
Közelebb hajoltam hozzá, majd egy hosszú és szenvedélyes csókkal jutalmaztam Őt.
-Így jó?- simítottam meg az arcát, mikor elhúzódtam tőle.
-Majdnem.- mormolta és szemeiben a vágy tüzét láttam fellobbanni.
-Te kis telhetetlen.- nevettem fel, majd enni kezdtem.- Ez isteni.- nyögtem, teli szájjal.
-Még szerencse, hogy anya megtanított főzni. Szerintem a palacsinta sikerült a legjobban.
-Üzenem anyukádnak, hogy egy angyal.- motyogtam.
-Körülbelül egy óra múlva te is elmondhatod neki személyesen.
Hirtelen köhögni kezdtem, mert félre nyeltem. Muszáj volt innom egy kis gyümölcs levet, különben megfulladtam volna.
-Hogy micsoda?- pislogtam rá zavartan.
-Amikor anya megtudta, hogy hozzám költöztök, kijelentette, hogy meg akar lepni titeket egy négyfogásos ebéddel. Nagyon szeretne már titeket megismerni. Látnod kellett volna, mikor elmondtam neki, hogy van egy fiam. Kiakadt, de amiatt, hogy nem szóltam neki előbb, és amiatt is, hogy nem foglalkoztam veletek.- hadarta egy szuszra.
-Értem.- mondtam, majd miután befejeztem a reggelimet kiküldtem a szobából, hogy felöltözhessek és elpakolhassam a cuccaimat.
Matt vonakodva, de bele ment, hogy félórára egyedül hagy. Elvette a tálcát és elindult kifelé, de az ajtóban megtorpant.
-Tudod, én úgy emlékszem, hogy meztelenül hagytalak itt téged reggel.- motyogta összevont szemöldökkel.
-Nem szeretek ruha nélkül aludni.- válaszoltam könnyedén.
Bólintott, majd megfordult és kiment a szobából. Miután becsukta az ajtót gyorsan összepakoltam azokat a ruhákat és egyéb dolgokat, amik létfontosságúak, majd kiválasztottam a legnormálisabb ruhadarabokat és elrohantam tusolni. Na jó ez már tényleg sok. Én még nem vagyok felkészülve arra, hogy megismerjem az anyját. Mi van, ha nem talál szimpatikusnak, vagy azt mondja, hogy nem vagyok elég jó Matt számára?
Ó, Istenem, ez olyan rossz. Direkt csinálod ezt velem? Tönkre akarsz tenni idegileg, vagy mi van? Muszáj beszélnem majd Claire-rel, különben megbolondulok.
Tényleg, vele mi lehet? Összejött a dolog vajon Tommal? Remélem igen, mert szerintem tökéletes párt alkotnának, Ők ketten együtt.
Gyorsan letusoltam, hajat is mostam, majd megfogtam a hajszárítót és a fésűmet, és elkezdtem szárítani a fejemen lévő madárfészket. El kellene mennem fodrászhoz, mert borzalmasan néz ki. Miután megcsináltam a frizurámat, fogat mostam, felöltöztem, majd egy kis sminket tettem föl. Összepakoltam a piperecuccomat, majd vissza mentem a szobába és beleraktam azt is a bőröndbe.
Igazság szerint örülök annak, hogy elmegyünk innen. A gyerekeknek is sokkal jobb lesz, és nem kell attól rettegnem nap, mint nap, hogy kitesznek minket az utcára, mert nem tudom kifizetni a lakbért.
Molly majd a legjobb iskolába fog járni, lesznek barátai és talán még azt a babaházat is megkapja, amiért már hónapok óta könyörög. Sőt szerintem még annál is többet fog kapni. Daniel pedig megtanul minden olyan dolgot, amit csak egy apa tud megtanítani. Lehet ennél tökéletesebb az életünk? Nem hiszem. A gyerekek végre teljesen boldogok lesznek, és azt hiszem, hogy én is. Nem, biztos vagyok abban, hogy ezek után már nem veheti el semmi az életkedvemet.
-Mehetünk?- lépett be a szobába Matt.
-Igen.- mosolyogtam rá.
Mind a négyen lementünk az autójához, majd bepakoltuk a bőröndöket. Holnap még visszajövünk azokért a dolgokért, amiket most nem hoztunk magukkal és a főbérlővel is beszélünk majd. Beszálltunk a kocsiba, majd Matt indított is.
-A külvárosban laksz?- kérdeztem halkan.
-Igen, egy gyönyörű kertes házam van medencével és jakuzzival az udvaron.- vigyorgott rám.
Molly örömében felsikított és pattogni kezdett.
-És akkor használhatjuk a jakuzzit?
-Persze Molly, de csak majd holnap.- válaszolt Matt olyan tipikus apás hangnemben.
-Király.- tapsikolt húgom.
Mosolyogva megráztam a fejem, majd becsuktam a szemeimet. Kiürítettem az agyamat és tényleg nem gondoltam semmire. Amikor megállt az autó, a szívem is félre vert egy ütemet.
-Kicsim, minden rendben van?- jutott el a tudatomig szerelmem hangja.
-Persze.- hazudtam könnyedén, de legbelül tomboltam.
Kinéztem az ablakon és megláttam egy mosolygós csinos hölgyet közeledni az autó felé. Biztosan Ő Matt anyja.- futott át az agyamon a felismerés.
Gyerünk Emma, most vagy soha!- morogtam magamban, majd kiszálltam az autóból.


Remélem azért tetszett!
Puszi