10. Magyarázat

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyi ideig nem volt friss, de az életem borzalmas fordulatot vett... és sajnos még csak most jön a neheze. Na de mindegy. :) Nem lett túl hosszú, és nem is olyan hű de jó, de azért friss (:
Jó olvasást!
Puszi

Megköszörültem a torkom és vettem egy mély levegőt, hogy nehogy valami olyat mondjak, amivel megsérthetem az idegent. Szólásra nyitottam a számat, de hang az nem jött ki rajta. A tenyerem izzadt és egyben viszketett is. Egyre idegesebb lettem az előttem álló nő pillantása miatt. Látszott rajta, hogy legszívesebben félretolt volna az útból és ugyanazzal a lendülettel be jött volna a házba.

- Elnézést, de megtudhatnám, hogy ki vagy? - kérdeztem nem túl kedvesen.

- Matt menyasszonya. - válaszolta nem törődő stílusban, én pedig az államat valahonnan a padlóról kapartam fel.

Megráztam a fejem, és hitetlenkedve felnevettem. Már majdnem beolvastam neki, mikor Emily mellém lépett. Rá néztem, és amit az arcán láttam az kissé nagyon ijesztő volt.

- Mit keresel itt, Isabella? – Matt édesanyjának a hangja úgy szelte át a levegőt, mint kés a vajat.

Rémisztő volt. Igen bevallom, megijedtem. Pedig a körülményekhez képest nem az én térdeimnek kellett volna remegniük. Miért is érzek így? Hiszen Emily nem engem akar megölni a pillantásával.

Vettem egy mély levegőt, majd a érzelemmentes arccal meredtem az előttem álló szőkeségre.

Nem hiszem, hogy Matt ilyen fontos dolgot elhallgatott volna előlem. És ha ez a cicababa tényleg a jövendőbeli felesége, akkor nem hívott volna ide minket. Ennek az egésznek semmi értelme. Vagy a csaj hazudik, vagy Matt egy idióta, nyomorék, hazug retardált állat.

-Matt hívott át, azt mondta, hogy folytatjuk az esküvő szervezését.

Amint kiejtette az utolsó szót is a száján iszonyat nagy düh áradt szét az egész testemben, ami fájdalommal keveredett, és végül csalódottság lett belőle. Miért vagyok én itt egyáltalán? Nem tartozom ide, hiszen itt van ez a gyönyörű lány, aki a hallottak alapján életem értelmének a menyasszonya.

- Miről beszélsz Isabella? Az elborult elméddel képtelen vagy felfogni, hogy a fiam és te nem vagytok együtt? – kérdezte Emily szinte vicsorogva, majd aggódva rám nézett.

Nem figyeltem szerelmem édesanyjára, helyette inkább az előttünk álló lányt méregettem.

Akkor most hazudott a lány, vagy nem? Ha hazudott, akkor mégis mi értelme volt? Mondjuk, ha a mellettem ácsorgó nő fiára gondolok, akkor nem csodálkozok, hiszen Matt egy Adonisz.

- Ki ez a ribanc Emily? És mégis mit keres itt? – nézett végig rajtam Ms. Szőkeciklon megvetően.

- Jobb, hogy ha elmész innen, még mielőtt kiengedem a kutyákat. És van egy javaslatom. Először nézz tükörbe, és azután beszélj ilyen hülyeségeket. – sziszegte Emily, majd gondolkodás nélkül becsapta a lány orra előtt az ajtót.

Meredten bámultam magam elé, és képtelen voltam megmozdulni. Kellett egy kis gondolkodási idő, mert minden olyan zavaros volt. A bizalmam megingott Matt iránt. Igazából nem is ismertem Őt, és mégis eljöttem az otthonomból.

- Fel a lépcsőn és a folyosó végén jobbra. – mormolta Emily.

Bólintottam, majd elindultam a megadott útvonalon. Mikor a lépcsőfokokon lépkedtem a lábaimat ólom súlyúnak éreztem. Minden akaraterőm elhagyott, bár még senki sem adott magyarázatot arra, hogy ki is ez az Isabella. Amint felértem az emeletre szinte rohanva indultam el a célom felé. Megálltam az utolsó ajtó előtt és egy mély levegővétel után beléptem a szobába.

A legelső, amit megpillantottam, az a hatalmas franciaágy volt, amit egy fekete selyemhez hasonló lepedő fedett. Odasétáltam hozzá, hogy megbizonyosodjak róla, és miután gyengéden végig simítottam a lágy anyagon kétségbeesetten felnyögtem és lerogytam az ágy szélére.

Csak érjen haza, nem köszöni meg azt, amit tőlem kap. Hogy a francba hallgathatott el egy ilyen jelentőségteljes dolgot? Jó az igaz, hogy én sem mondtam még el neki mindent magamról, de azért ez szerintem kicsit nagyon durva. Ha tényleg, igazán szeretne, akkor megosztotta volna velem ezt az igen fontos információt.

Idegesen felsóhajtottam, miközben nehezen visszafogtam a késztetést, hogy szétromboljam a szobát. Arcomat a kezeimbe temettem, majd szabadjára engedtem fájdalmam jelét. Sírtam, fogalmam sincs, hogy meddig, de sírtam. Matt és a hazugságai miatt.

Az ajtó nyikorgása rántott vissza a valóságba. Felkaptam a fejem, és ugyan ebben a pillanatban a szívem iszonyatos tempóra kapcsolt. Ott állt a helység másik végében teljes életnagyságban. Arca fájdalmat sugárzott, amit egyáltalán nem tudtam mire vélni. Nekem van okom az önsanyargatásra, de neki nincs!

- Szívem… - szólalt meg halkan, de én félbeszakítottam.

- Ha megkérhetnélek rá, ne hívj így többé! – sziszegtem mérgesen.

Arckifejezése megváltozott. Szemei összeszűköltek, és valamiféle morgó hang szakadt fel a torkán. Izmai megfeszültek, és úgy nézett ki, mint egy támadásra kész medve.

Akkor abban a pillanatban tényleg megijedtem. Féltem, hogy bántani fog. Rettegtem a tudattól, hogy ismét megtörténhet az, ami régen, hogy erős férfikezek fogják ütlegelni a testemet.

Egészen kicsire húztam össze magam és levegőt is alig mertem venni. Nagyon ritka az olyan eset, hogy így reagáljak valamire.

- Emma – suttogta elgyötörten Matt és hangosan kifújta a levegőt.

Lassan odajött hozzám és helyet foglalt mellettem. Nem mertem ránézni, képtelen voltam. Vártam, hogy mondjon valamit, de percekig csak csendben ültünk egymás mellet és nem lehet mást hallani, csak a lélegzetvételünket. Hihetetlenül erős késztetést éreztem arra, hogy hozzábújjak, de az előbbi kitörése miatt nem mertem semmit csinálni. És még mindig mérges voltam rá.

- Isabella az ex-barátnőm… - kezdte, de egy pillanatra megakadt, majd egy mély levegő után folytatta. – … vagyis az ex-menyasszonyom. Egy éve volt az eljegyzés, de kénytelen voltam felbontani, mivel Izzy megcsalt, nem egyszer. Igazság szerint nem is szerettem Őt soha, egyedül a szüleim kedvéért voltam vele, ugyanis a két család nagyon jó kapcsolatban van – sóhajtott fel fáradtan, majd kezét a vállamra tette és ennek hatására ráemeltem a tekintetemet. – Fogalmam sincs, hogy miért jött ide ez a némber, de én csakis téged szeretlek, és remélem, hogy hiszel is nekem.

Pillantása egészen a lelkemig hatolt. Képtelen voltam visszatartani a könnyeimet, egyszerűen csak sírva fakadtam. Matt az ölébe húzott és szorosan átölelt. Én arcomat a nyakába fúrtam, és miközben küzdöttem az illata okozta bódultság ellen, nagy nehezen kinyögtem azt a szót, ami kitöltötte az egész szívemet.

- Én is szeretlek – leheltem alig hallatóan.

- Akkor elhiszed, hogy már nincs közöm Isabellához? – kérdezte halkan.

Kissé elhúzódtam tőle, és a szemébe néztem.

- Igen – mosolyogtam rá kedvesen.

A következő pillanatban ajkai már az enyémen voltak, ami egy kicsit sem zavart. Sőt, olyan hevesen viszonoztam csókját, hogy még én is meglepődtem magamon. Karjaimat nyaka köré fontam, miközben oly’ annyira hozzápréseltem magam, hogy az már szinte lehetetlen volt.

- Ez hihetetlen – nyögtem, mikor levegőért kapkodva elváltam ajkaitól.

- Mi? – kérdezte ködösen.

- Pár perce még azon gondolkoztam, hogy hogyan végzek veled, most pedig minden porcikám érted könyörög – mormoltam egy csábos vigyor kíséretében.

- Óhaja számomra parancs, hölgyem – mormolta, majd felkapott, lefektetett az ágyra Ő pedig fölém mászott. Apró puszikkal borította be a nyakamat, én pedig a vágy tengerén úszkálva teljesen meg is feledkeztem a két legfontosabb személyről.

- A gyerekek?

- Anyu elvitte Őket moziba, úgy hogy nincs miért aggódnod – mormolta két csók között.

- Akkor jó – sóhajtottam, majd beletúrtam a hajába és hagytam, hogy a szenvedély felülkerekedjen rajtam.

A veszekedésben a kibékülést szeretem a legjobban, mivel az a legédesebb…

Kérlek lájkoljátok ezt az oldalt: KATT

És ezen a linken találhattok egy játék félét: Katt

Kitettem egy szavazást, kérlek szavazzatok, mert miközben írtam a fejezeteket kételyek merültek fel bennem a teljesítményemmel kapcsolatban. Szóval nagyon szépen kérlek titeket, hogy arra szavazzatok, amelyik szerintetek a legjobb megoldás!
Puszi, Szepy

Játék az oldalon, a részletekért kattints a linkre: http://szepy005.blogspot.com/2011/05/jatek.html

Puszi

http://szepy005.blogspot.com/ ismét megnyitott a főblog, és van chat is, szóval itt kérjetek cserét... vagy mail-ben... lesznek könyv, zene és film ajánlók is, no meg játékok, de azok Fb-os oldalamon is lesznek... így egyelők az esélyek...
Puszi

ui.: a frissek már készülnek... éppen az ihletek tengerén úszkálok :P

Ha érdekel még valakit, megcsinálták a gépem, szóval nekiálltam a fejezetek folytatásának. Nem ígérek semmit, hozom, amikor tudom...
Puszi

Oké... tudom, hogy megint rengeteget kések, de a gépem ismételten tönkre ment, szóval én most megint a hajamat tépem. Lehet, hogy meg sem lehet csinálna, ami annyit jelent, hogy új gép kell. De ugye a számítógép sem fán terem... és májusba lesz a szülinapom... na szóval, ha apa megszán, akkor előbb is lesz gépem, de legkésőbb május környékén kapnék újat. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, mert nem lóghatok egész nap anya, vagy a tesóm gépén. Türelmeteket kérem, higgyétek el, én sem vagyok boldog...Ha tudok valami új információval szolgálni, akkor rögtön jelentkezek!

Addig is kitartás!

Sziasztok!
Nem tudom, hogy örültök-e a hírnek, de megcsinálták a gépem. Én személy szerint hihetetlenül boldog vagyok.:D
Úgyhogy Stefanie Renhoh ismét teljes erőbedobással áll neki írni. Csak van egy kis bökkenő... Be kell mennem a suliba, pedig nekem semmi kedvem végig ülni 7 órát, aztán még gyógytesim is lesz, szóval délután 4 tájékán végzek. Holnap pedig 8 órám lesz -.-" De hála a jó istennek ez a hétvége NÉGY napból fog állni, ez az egyedüli kapaszkodóm. Na mindegy. Remélem azért egy kis örömöt tudtam azzal okozni, hogy meghoztam a nagy hírt :D Most viszont megyek vissza készülődni, még meg is kellene fésülködnöm...
Puszi

(...)Türelmetlenül járkáltam fel, s alá, a szoba egyik végéből a másikba.
Csak érjen haza, nem köszöni meg azt amit tőlem kap. Hogy a francba hallgathatott el egy ilyen jelentőségteljes dolgot? Jó az igaz, hogy én sem mondtam még el neki mindent magamról, de azért ez szerintem kicsit nagyon durva. Ha tényleg, igazán szeretne, akkor megosztotta volna velem ezt az igen fontos információt.
Idegesen felsóhajtottam, miközben leültem az ágyra. Arcomat a kezeimbe temettem, majd szabadjára engedtem fájdalmam jelét. Sírtam, fogalmam sincs, hogy meddig, de sírtam. Matt és a hazugságai miatt.(...)



Nos itt van egy kis részlet. Nem ígérek semmit és még a gépemet sem javították meg, de megpróbálok minden blogon frissíteni...
Puszi

9. Kínos kérdések

Sziasztok!
Itt a fejezet, mint láthatjátok. Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem vele, de olyan dolog történt, ami eléggé megviselt. Ha nagyon szeretnétek majd elmondom, de ha nincs nem vagytok kíváncsiak rá, akkor inkább megtartom magamnak. Gondolom nektek is van elég gondotok, szóval nem szeretnélek titeket terhelni. Nos a folytatás az nem tudom, hogy mikor jön, mert a többi blogomra is kell írnom, de megpróbálok igyekezni. Nagyon örülnék, ha leírnátok a véleményeteket, mondjuk szerintem nem lett valami jó.
Jó olvasást!




Nem tudtam elrejteni az idegességemet. Az alsó ajkam remegett és a szívverésem ismét az egekbe szökött. És ez persze átragadt a gyerekekre is. Dan úgy szorította a nyakamat, hogy szinte megfojtott, Molly pedig az ujjaimat akarta leválasztani a kezemtől. Az sem segített sokat, hogy Matt úgy áll mellettem, mint aki a kivégzését várja, az édesanyja pedig egy hatalmas vigyorral közelít felénk.
-Ugye tudod, hogy neked annyi?- kérdeztem suttogva.
Persze Matt meghallotta, és, ha lehetséges még jobban elsápadt. Nem fogja megköszönni, amit tőlem kap, abban biztos lehet. Én még nem készültem fel arra, hogy megismerjem az anyját! Alig békültünk ki és Ő már ilyen helyzetbe hoz.
-Matt, kisfiam végre ide értetek!- kiáltotta el magát Mrs. Williams, mikor elénk ért.
-Szia anya.- motyogta Szerelmem feszült hangon.
-Biztosan te vagy, Emma.- mosolygott rám mit sem törődve a fiával.- Te pedig Molly, és ez a kis csöppség itt meg Daniel.
-Úgy látom már nem kell bemutatkoznunk Mrs. Williams.- motyogtam az orrom alatt.
-Ugyan, hívj csak Emilynek.
-Rendben, Emily.- nyögtem zavartan.
Nos ez az amire egyáltalán nem számítottam. Még nem is ismerjük egymást, de úgy viselkedik, minta barátnők lennénk. Vajon mindenkivel ilyen közvetlen és kedves? Az én anyám soha nem viselkedett így. Sőt voltak olyan alkalmak, hogy részegen jött haza, és ha csak egy rossz szót is mertem szólni, akkor rögtön jött a fakanállal, vagy a nadrágszíjjal. Úgyhogy egy idő után megtanultam, hogy ilyenkor, jobb, ha bezárkózok a szobámba és úgy csinálok, mintha aludnék.
Sajnos nem egyszer hozott haza magával pasit, amit persze nekem szó nélkül tűrnöm kellett. Egyszer az is megtörtént, hogy a harminc éves csávó megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem beszállni. Én megszeppenve berohantam a szobámba anya pedig csak röhögött. Ugyan mi mást tehetett volna? Hiszen mindenki előtt jó pofizott. Ritkán mutatta meg az igazi arcát, de akkor is meg kellett esküdnöm arra, hogy nem mondom el senkinek. Nem értem, hogy mit kell azon szégyellni, ha valakinek vannak érzései.
-Na menjünk be, mert még a végén megfáztok. Gyertek utánam.- intett, majd el is indult volna, viszont Matt hangja megállította.
-Anya, kérlek vidd be a gyerekeket, mert beszélnem kell Emmával.
Molly és Dan rögtön rám emelték rémült tekintetüket, de én csak gyengéden elmosolyodtam.
-Nem kell félni gyerekek.- suttogtam a legmegnyugtatóbb hangomon.
Daniel csak nagyokat pislogott, míg Molly bizonytalanul méregette Emilyt.
-Ugyan, gyertek! Nem én vagyok a mumus.- mondta nevetve, miközben óvatosan átvette tőlem Danielt.
Húgom elhúzta a száját, de azért megfogta Emily kezét, majd mind a hárman bementek a házba. Le sem tagadhatom, hogy Molls a testvérem, régen én is ilyen voltam. Nehezen fogadtam el az embereket, és ezért barátom sem volt olyan sok.
Matt a derekamnál fogva magához húzott és a következő pillanatban érzéki ajkai már az enyémeken voltak. Karjaimat a nyaka köré fontam és úgy olyan szorosan hozzásimultam, hogy a testünk szinte egybeolvadt. A világ szinte megszűnt létezni számomra, mikor egyik keze lecsúszott a fenekemre és lágyan simogatni kezdte.
Na ezt talán nem itt és nem most kellene.
-Matt, ne!- sóhajtottam erőtlenül, amint sikerült kissé elhúzódnom tőle.
-Mégis miért? Mi a baj?- kérdezte halkan.
-Mondjuk az, hogy az utcán vagyunk, és hiába érzem azt, hogy mindjárt felgyulladok az irántad érzett vágy miatt, mégis elég hideg van.- hadartam egy szuszra.
-Jó, igazad van.- dünnyögte az orra alatt, majd a tenyerét visszahelyezte a derekamra.
Arckifejezése láttán csak vigyorogni tudtam. Pont olyan képet vágott., mint mikor elvettem Dantől büntetésből az egyik legkedvesebb játékét.
-Nos, miről is akartál beszélni?- vontam fel a szemöldököm, miközben leheletfinoman simogatni kezdtem a nyakát.
-Előre figyelmeztetlek, hogy anya néha nagyon kellemetlen kérdésekkel tudja bombázni az embereket. Régen nem is nagyon mertem áthozni a barátnőimet, mert amelyikkel anya hosszabb ideig beszélgetett rá két napra a lány szakított is velem.- nyögte fancsali képpel.
-Nyugi, sok mindent megéltem már. Az anyám egy iszákos állat volt, szóval engem már szinte lehetetlen meglepni.- mondtam, majd szájon csókoltam.
-Na, menjünk be, mert még a végén halálra szeretgeti szegényeket.- mormolta, majd elindult a kapu felé engem meg maga után húzott.
Mikor beléptünk a házba a szám is tátva maradt a döbbenettől. Kívülről sem volt semmi, de belülről, valami káprázatos.
-Valaki csípjen meg.- nyögtem, miután levettem a kabátomat és a csizmámat.
Matt édesen felnevetett, majd megölelt.
-Ez most már a ti otthonotok is. Édes, nekem most el kell mennem. Nem sokára jövök.- mondta a végét sietősen, majd egy gyors szájra puszi után le is lépett.
És a csomagjaink? Na mindegy. A srácok hangját követve megtaláltam a nappalit és a látvány kissé meglepett. Emily ölében Daniel ült és Molly pedig a vállán pihentette a fejét, a tv-ben pedig valamilyen animációs film ment.
-Gyere Emma, ülj le! Ott az a tea a tiéd.- mutatott az asztalon lévő csészére.
Elvettem a csészét és leültem az helyet foglaltam az egyik fotelban. Lassan kevergettem a forró italt, miközben próbáltam leküzdeni a zavaromat. Nem értem, hogy Matt miért nem tudott itt maradni.
-Minden elismerésem Emma, nem találkoztam még olyan lánnyal akinek ennyi megpróbáltatáson kellett keresztül mennie, és nem omlott össze idegileg. És emellett még a gyerekek is nagyon okosak és értelmesek.- mosolygott rám melegen Emily.
-Köszönöm, de Claire nélkül biztos, hogy nem sikerült volna. Amiben csak tudott segített, mindig, minden helyzetben számíthattam rá.- mondtam egy sóhaj kíséretében.
-És mondd csak Emma, miután megtörtént azaz éjszaka a fiammal, azután voltál együtt valakivel úgy?- kérdezte felvont szemöldökkel.
A kiskanál kiesett a kezemből és a kis lábujjamtól egészen a fejem búbjáig elvörösödtem. Most már értem, hogy tulajdonképpen miről is beszélt Matt. Az ilyen dolgokról csakis kizárólag Claire-el szoktam beszélgetni.
Felvettem a földről a kanalat, majd megköszörültem a torkomat és viszonylag nyugodt hangon válaszoltam a kérdésre.
-Nem, nem voltam együtt senkivel. Igaz lett volna alkalmam, viszont miután megtudtam, hogy terhes vagyok inkább kerültem a férfiak társaságát.
-Megfordult a fejedben az abortusz?
Komolyan arra nem kíváncsi, hogy mikor veszítettem el a szüzességem? Vagy esetleg azt nem szeretné tudni, hogy mi volt a ,,vétkes” neve?
-Az elején nagyon sokat gondoltam rá, viszont, ahogy növekedett a pocakom egyre boldogabb voltam a gondolat miatt, hogy gyermekem fog születni.
-Arra soha nem gondoltál, hogy meg kellene keresned a fiamat?
-Claire párszor bogarat ültetett a fülembe, de állandóan elvetettem az ötletet, mivel mégis csak egy gazdag és jóképű fiúról van szó. Nem akartam tönkretenni az életét.- suttogtam letörten és magam elé meredtem.
Egyáltalán nem illünk össze Matt-el, hiszen Ő mindenben tökéletes, én pedig még a középiskolát sem végeztem el.
-Ha azt mondanám, hogy van lehetőséged leérettségizni, mit válaszolnál?
-Azt, hogy hülye lennék elhalasztani egy ilyen lehetőséget.
-Rendben, akkor szeptembertől iskolába fogsz járni.- mosolyodott el, majd figyelmét ismét a gyerekeknek szentelte.
Micsoda? Ismét neki állhatok tanulni és talán még az érettségim is meg lesz? Ez valamiféle álom, vagy csak bevertem a fejem és egy furcsa párhuzamos dimenzióba kerültem. Nem lehetek ilyen szerencsés!
Hirtelen megszólalt a csengő, én pedig szinte szívrohamit kaptam.
-Kinyitnád, Emma?- kérdezte kedvesen Emily.
-Persze.- bólintottam, majd a bejárati ajtóhoz siettem.
Vettem két mély lélegzetet és kinyitottam az ajtót. A sokktól a lélegzetem is elakadt. Egy szőke hajú pláza cicának mondható nő volt előttem akit még életemben nem láttam. A ruhája alapján nem épp a szegények közül való, de ezt a frizurája és a két kiló smink is alátámasztja. Nos és a kérdés amit feltett talán még megdöbbentőbb volt, mint a megjelenése
-Szia, Matt itthon van?


Remélem azért tetszett valamennyire!
Puszi

,,-Minden elismerésem Emma, nem találkoztam még olyan lánnyal akinek ennyi megpróbáltatáson kellett keresztül mennie, és nem omlott össze idegileg. És emellett még a gyerekek is nagyon okosak és értelmesek.- mosolygott rám melegen Emily.
-Köszönöm, de Claire nélkül biztos, hogy nem sikerült volna. Amiben csak tudott segített, mindig, minden helyzetben számíthattam rá.- mondtam egy sóhaj kíséretében.
-És mondd csak Emma, miután megtörtént azaz éjszaka a fiammal, azután voltál együtt valakivel úgy?- kérdezte felvont szemöldökkel.
A kiskanál kiesett a kezemből és a kis lábujjamtól egészen a fejem búbjáig elvörösödtem."

A fejezet készül, de sajnos még nincs teljesen kész. De itt van egy kis ízelítő, és annyit tudok mondani, hogy holnap mindenképp befejezem.
Puszi

Sziasztok!
Tettem fel a szereplőkről képet, amiket a bal oldalon található ,,könyvborítóra" kattintva tudtok megnézni. A következő fejezetről egyelőre nem tudok semmit mondani, mivel a többi blogomon is kellene frissíteni. Továbbá nagyon örülnék még egy két véleménynek. És nagyon szépen köszönöm Csikigirl-nek és Barbarának, hogy írtak!
Puszi

8. Új otthon

Sziasztok!
Itt a következő fejezet! Sajnálom a késést, De kárpótlásul 4 oldalas fejezetet írtam, amit már tegnap éjszaka feltettem volna, de elment a netem... Na szóval, nem tudom, hogy milyen lett. Majd ti megmondjátok, hogy olvasható-e, vagy sem.
Jó olvasást!



-Dan, kicsim, jól vagy?- kérdeztem kétségbeesetten, mikor gyengéden felemeltem és magamhoz öleltem.
-Rosszat álmodtam.- sírta és az arcát a nyakamba fúrta.
-Jól van, Daniel nyugi. Csak egy álom volt semmi több.- suttogtam, miközben leültem az ágyra és megállás nélkül simogattam a hátát.
Hiába csitítgattam, nyugtatgattam nem tudta abbahagyni a zokogást. Még soha nem volt ilyen, mindig megnyugodott, ha a közelében voltam. Nem értem, hogy most miért nem hat rá a közelségem.
-Szabad?- hallottam meg Matt hangját.
Ráemeltem a tekintetem és hatalmas nagy döbbenetemre aggódást láttam csillogni a szemeibe. Mondjuk ezen nem kellene annyira meglepődnöm, hiszen a fia, de még nem is ismeri Őt. Úgyhogy nem hiszem, hogy az Ő karjaiba megnyugodna.
Némi habozás után át adtam neki, Danielt és figyeltem, hogy sikerrel jár-e a kísérlete. Matthaw halkan dúdolni kezdte azt a dalt, amit én szoktam elalvás előtt énekelni nekik. Pár másodperc múlva Dan már csak szipogott és nem sokkal később már csendesen szuszogott apja ölelésében.
Szép lassan szét áradt a testemben a féltékenység, és, ha a gondolataimmal ölni tudtam volna, akkor Matt, már halott lenne. Biztos, hogy más nők nagyon meghatónak találták volna a pillanatot, de engem akkor és ott dühített a dolog. Féltékeny voltam, mert Daniel nála alig egy perc alatt abba hagyta a sírást, míg az én karjaimba, csak zokogott. Felálltam az ágyról és egy mély levegővétel után visszamentem a nappaliba. Letelepedtem az egyik fotelba, majd türelmesen vártam, hogy Molly és Matt utánam jöjjenek. Először húgom táncolt be a helységbe egy hatalmas vigyorral a képén, ami rögtön le is fagyott az arcáról, mikor rám nézett. Nem tudom, hogy mit láthatott, de eléggé megijedt. Helyet foglalt a szemközti kanapén és látványosan másfelé nézett. Ha most ennyire ki vagyok akadva erre a nyomorékra, akkor később mi lesz?
Örülnöm kellene annak, hogy Daniel elfogadta Matt-tet, de megszoktam műár, hogy neki csak én vagyok. Mindig is én voltam az apja és az anyja is. Ez az egész helyzet olyan idegen számomra. Nem tudom magam elképzelni egy gondoskodó háziasszony szerepében. Az anyaságba már belejöttem, de nem vagyok azaz otthonülő típus.
Legalább tíz perce ültünk ott Molly-val csendbe burkolódzva, amikor Matt belépett a nappaliba. Arca elégedettséget tükrözött és a képén egy édes mosoly virított. Nem nagyon tudott meghatni, mert ha lehet még rondábban néztem rá, mint Molly-ra.
Húgom mellé ült le, és már sehol sem volt nyoma az előbbi elégedettségnek. Megköszörültem a torkomat, majd halkan beszélni kezdtem.
-Nos, mióta is vagytok ti jóba?
-Nem régóta.- válaszolta félénken húgom.
Felvontam a szemöldököm, mert ez egyáltalán nem volt magyarázat a viselkedésére.
-Nem Claire mondta el, hogy hova mentek bulizni, hanem Molly. Miután elmentetek én átjöttem és elbeszélgettem vele, arról, hogy mit is akarok. Ő is egyetért abban, hogy nekünk együtt kell lennünk.- mondta Matt komoly hangon.
-Aha.- dünnyögtem az orrom alatt.- Molly, indulás aludni!- sóhajtottam.
-Jó éjt!- motyogta, majd a következő pillanatban már ott sem volt.
Karjaimat összefontam a mellkasom előtt, miközben hátradőltem a fotelban. Szóval Mollyt is ellenem fordította. Talán el akarja vinni tőlem Őket, hogy együtt nevelhesse a titkos szerelmével? Na arról ne is álmodozzon! Inkább elmegyek kurvának és úgy keresem a pénzt, minthogy elvigye Őket innen! Molly és Daniel jelentik számomra a mindenséget, nélkülük megbolondulnék.
-Mi a bajod, Em?- kérdezte összevont szemöldökkel.
-Nem elég, hogy Mollyt is a saját pártodra állítod, most a kisfiamat is ellopod tőlem.- szegtem mérgesen, majd felpattantam és kitrappoltam az erkélyre.
Kezeim ökölbe szorultak és nem tartott vissza sok attól, hogy oda menjek és behúzzak neki egy jó nagyot. Két év után ide jön a tökéletes külsejével, kedvességével, bársonyos hangjával, jó humorával és elcsábítja a gyerekeimet. Nem tudom, hogy mit képzel magáról.
-Úgy tudom, hogy Daniel az én gyerekeim is és nem akarom ellopni tőled. Különben is, Molly, csak a te javadat szeretné.- suttogta a fülembe, miközben átölelte a derekamat.
Megfordultam ölelésében és kifejezéstelen arccal meredtem rá.
-Miért csinálod ezt Matt? Nem kell hazudnod anélkül is tisztában vagyok azzal, hogy csak Dan miatt vagy itt.- miközben ezt mondtam végig a szemébe néztem.
-Ha csakis a fiúnk miatt lennék itt, akkor most nem ölelnélek magamhoz és nem csókolnálak meg.- lehelte, majd ajkait rátapasztotta az enyémekre.
Egy ideig küzdöttem a rám törő vágy ellen, de képtelen voltam ellenállni. Átöleltem a nyakát, szorosan hozzásimultam és az utána következő eseményekéről már én nem tehetek. Az ösztön és a hormonok vezettek.
Minden érintése és csókja, csak fokozta a bennem szunnyadó vágyat. Még magamnak sem mertem bevallani, de hiányzott már az ilyen érintés. Be kell vallanom, hogy az eddigi barátaim közül, ő a legjobb az ágyban. Igaz nem voltam együtt sok fiúval, de ez a pasi a lepedők királya.
Nem érzékeltem a külvilágot, csakis rá tudtam koncentrálni.
-Menjünk be a szobámba.- nyögtem, mikor ajkaimról áttért a nyakamra.
Nem mondott semmit, csak fenekemnél fogva megemelt én pedig automatikusan dereka köré fontam a lábaimat. Nem tudom, hogy hogyan, de eljutottunk a szobámig, aminek hála istennek eléggé hangszigeteltek a falai.
Amint csukódott mögöttünk az ajtó, kulcsra zárta, majd óvatosan lefektetett az ágyra, Ő pedig fölém gördült.
-Tudod, hogy mióta várok erre a pillanatra?- kérdezte, miután letépte rólam a pólómat.
-Mióta?- leheltem erőtlenül a kérdést.
-Három éve.- mormolta a bőrömbe.- Egy pillanatra sem tudtalak kiverni a fejemből, minden pillanatban csak rád gondoltam.
-Szeretlek.- suttogtam, majd hagytam, hogy a szenvedély hullámai magukkal sodorjanak.

~*~

Olyan szépet álmodtam az éjszaka. Matt és én voltunk a főszereplői. Ő megcsókolt engem meg elragadott a hév, és odaadtam a testemet neki. De közben nem csak a testemet tette a magáévá, hanem a lelkemet, is magához láncolta.
Lassan kinyitottam a szemeimet, mert hangos nevetést hallottam, ami a konyhából jött. Felültem és nem kis döbbenetemre észrevettem, hogy nincs rajtam semmi.
-Édes istenem.- suttogtam elképedve.
Akkor nem álom volt az egész? Tényleg megtörtént az amire gondolok? Lefeküdtem Matt-tel? Ez... ez képtelenség! De a jelek arra mutatnak, hogy mégis szeretkeztünk és élveztem is. Nagyon, sőt még annál is jobban. A mennyekben éreztem magam, mikor érzéki ajkai a bőrömhöz értek és puha kezeivel a testemet simogatta.
Kimásztam az ágyból, majd felöltöztem. A kedvenc szakadt pólómat és a legalább öt éve rövid gatyámat rángattam magamra. Persze megfésülködni azt lusta voltam, szóval a hajam az egy szénakazallal volt egyenlő. Oda settenkedtem a konyha ajtóhoz, neki dőltem az ajtófélfának és mosolyogva figyeltem, ahogy reggelit készítenek. Molly a sámliján állt, Dan fent ült a konyhapulton, Matt pedig a gáztűzhely előtt állt.
-Biztos vagy ebben apu?- kérdezte bizonytalan hangon Molly.
A szemeim elkerekedtek egy pillanatra a sokktól, majd rendeztem arcvonásaimat. Apának szólította Őt. A világ a feje tetejére állt.
-Nyugi, ízleni fog anyának, csak kicsit csendesebben, mert a végén felébred és oda a meglepetés.- suttogta Matt, nekem pedig megesett rajta a szívem.
Visszasettenkedtem a szobámba, ledobáltam a ruháimat, majd lefeküdtem és nyakig betakaróztam. Lehunytam a szemeimet, és annak ellenére, hogy eléggé ébernek éreztem magam pillanatok alatt elaludtam.
-Anyu.- jutott el a tudatomig kisfiam izgatott hangja.
A reakcióm csupán annyi volt, hogy a fejemre húztam a takarót. Éreztem, ahogy rámászik a hasamra, majd bökdösni kezdte a mellkasomat.
-Mondták már nektek, hogy nem ajánlatos felébreszteni az alvó oroszlánt? Főleg, ha az oroszlán rég aludt ilyen jót?- kérdeztem morcosan, majd hirtelen felültem és csikizni kezdtem Danielt.
Kisfiam hangosan kacagni kezdett, és próbált védekezni, de nem sikerült neki. Oldalra pillantottam, és észrevettem, hogy Matt és Molly, úgy vigyorognak, mint a tejbe tök.
-Ne örüljetek ennyire, mert még a végén ti is kaptok.- mondtam komoly hangon, mikor abbahagytam kisfiam ,,kínzását”.
Rögtön lefagyott a mosoly az arcukról, és meg sem mertek szólalni.
-Most úgy csináltok, mintha, egy szadista állt lennék.- forgattam meg a szemem.
-Hát...- harapta el a mondatot Molly, és felvillantott egy ezer wattos vigyort.
-Na skacok, menjetek nézzétek át, hogy mindent elraktatok-e, amit most magatokkal akartok hozni.- szólalt meg Matt, mire a két angyal kiszáguldozott a szobából.
Leült az ágyra és elém rakott egy tálcát, amint ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb ételek voltak.
-Köszönöm.- suttogtam, és arcon pusziltam.
-Csak ennyit ér neked az a két órányi fáradozás?- kérdezte, s lebiggyesztette az alsó ajkát.
Közelebb hajoltam hozzá, majd egy hosszú és szenvedélyes csókkal jutalmaztam Őt.
-Így jó?- simítottam meg az arcát, mikor elhúzódtam tőle.
-Majdnem.- mormolta és szemeiben a vágy tüzét láttam fellobbanni.
-Te kis telhetetlen.- nevettem fel, majd enni kezdtem.- Ez isteni.- nyögtem, teli szájjal.
-Még szerencse, hogy anya megtanított főzni. Szerintem a palacsinta sikerült a legjobban.
-Üzenem anyukádnak, hogy egy angyal.- motyogtam.
-Körülbelül egy óra múlva te is elmondhatod neki személyesen.
Hirtelen köhögni kezdtem, mert félre nyeltem. Muszáj volt innom egy kis gyümölcs levet, különben megfulladtam volna.
-Hogy micsoda?- pislogtam rá zavartan.
-Amikor anya megtudta, hogy hozzám költöztök, kijelentette, hogy meg akar lepni titeket egy négyfogásos ebéddel. Nagyon szeretne már titeket megismerni. Látnod kellett volna, mikor elmondtam neki, hogy van egy fiam. Kiakadt, de amiatt, hogy nem szóltam neki előbb, és amiatt is, hogy nem foglalkoztam veletek.- hadarta egy szuszra.
-Értem.- mondtam, majd miután befejeztem a reggelimet kiküldtem a szobából, hogy felöltözhessek és elpakolhassam a cuccaimat.
Matt vonakodva, de bele ment, hogy félórára egyedül hagy. Elvette a tálcát és elindult kifelé, de az ajtóban megtorpant.
-Tudod, én úgy emlékszem, hogy meztelenül hagytalak itt téged reggel.- motyogta összevont szemöldökkel.
-Nem szeretek ruha nélkül aludni.- válaszoltam könnyedén.
Bólintott, majd megfordult és kiment a szobából. Miután becsukta az ajtót gyorsan összepakoltam azokat a ruhákat és egyéb dolgokat, amik létfontosságúak, majd kiválasztottam a legnormálisabb ruhadarabokat és elrohantam tusolni. Na jó ez már tényleg sok. Én még nem vagyok felkészülve arra, hogy megismerjem az anyját. Mi van, ha nem talál szimpatikusnak, vagy azt mondja, hogy nem vagyok elég jó Matt számára?
Ó, Istenem, ez olyan rossz. Direkt csinálod ezt velem? Tönkre akarsz tenni idegileg, vagy mi van? Muszáj beszélnem majd Claire-rel, különben megbolondulok.
Tényleg, vele mi lehet? Összejött a dolog vajon Tommal? Remélem igen, mert szerintem tökéletes párt alkotnának, Ők ketten együtt.
Gyorsan letusoltam, hajat is mostam, majd megfogtam a hajszárítót és a fésűmet, és elkezdtem szárítani a fejemen lévő madárfészket. El kellene mennem fodrászhoz, mert borzalmasan néz ki. Miután megcsináltam a frizurámat, fogat mostam, felöltöztem, majd egy kis sminket tettem föl. Összepakoltam a piperecuccomat, majd vissza mentem a szobába és beleraktam azt is a bőröndbe.
Igazság szerint örülök annak, hogy elmegyünk innen. A gyerekeknek is sokkal jobb lesz, és nem kell attól rettegnem nap, mint nap, hogy kitesznek minket az utcára, mert nem tudom kifizetni a lakbért.
Molly majd a legjobb iskolába fog járni, lesznek barátai és talán még azt a babaházat is megkapja, amiért már hónapok óta könyörög. Sőt szerintem még annál is többet fog kapni. Daniel pedig megtanul minden olyan dolgot, amit csak egy apa tud megtanítani. Lehet ennél tökéletesebb az életünk? Nem hiszem. A gyerekek végre teljesen boldogok lesznek, és azt hiszem, hogy én is. Nem, biztos vagyok abban, hogy ezek után már nem veheti el semmi az életkedvemet.
-Mehetünk?- lépett be a szobába Matt.
-Igen.- mosolyogtam rá.
Mind a négyen lementünk az autójához, majd bepakoltuk a bőröndöket. Holnap még visszajövünk azokért a dolgokért, amiket most nem hoztunk magukkal és a főbérlővel is beszélünk majd. Beszálltunk a kocsiba, majd Matt indított is.
-A külvárosban laksz?- kérdeztem halkan.
-Igen, egy gyönyörű kertes házam van medencével és jakuzzival az udvaron.- vigyorgott rám.
Molly örömében felsikított és pattogni kezdett.
-És akkor használhatjuk a jakuzzit?
-Persze Molly, de csak majd holnap.- válaszolt Matt olyan tipikus apás hangnemben.
-Király.- tapsikolt húgom.
Mosolyogva megráztam a fejem, majd becsuktam a szemeimet. Kiürítettem az agyamat és tényleg nem gondoltam semmire. Amikor megállt az autó, a szívem is félre vert egy ütemet.
-Kicsim, minden rendben van?- jutott el a tudatomig szerelmem hangja.
-Persze.- hazudtam könnyedén, de legbelül tomboltam.
Kinéztem az ablakon és megláttam egy mosolygós csinos hölgyet közeledni az autó felé. Biztosan Ő Matt anyja.- futott át az agyamon a felismerés.
Gyerünk Emma, most vagy soha!- morogtam magamban, majd kiszálltam az autóból.


Remélem azért tetszett!
Puszi

Nagyon szépen köszönöm a díjat Rosalie23-nak (:

Lusta vagyok tovább küldeni, és magamról írni xD Ha megszeretnétek tudni rólam valamit, akkor nyugodtan kérdezhettek, de a másik blogomon már annyi mindent elmondtam anno...


Ja és nyugi, magyarázatot fogtok kapni Molly viselkedésére. :)
Puszi

7. Molly és Matt titka

Sziasztok!
Bocsi a késésért! De azért végre elkészült és még hivatalosan csütörtök van xD
Rosalie, köszönöm a díjat, amint lesz egy kis időm ki is teszem :)
A fejezetről annyit, hogy nem lett valami jó, de tartalom szempontjából talán tetszeni fog nektek :) A következő nem tudom, hogy mikor jön. Talán hétfőn, mivel nekem nem lesz suli :P
Jó olvasást!



-Hozzád költözünk, de ez még nem jelenti azt, hogy te és én egy párt alkotunk.- sóhajtottam fel, mire Ő elvigyorodott.
-Talán te nem akarod?- nézett rám nagy ártatlan szemekkel.
Egy pasi, hogy tud így nézni? Komolyan mondom, mint a ma született bárány. Szinte lehetetlen ellen állni igéző pillantásának. Ha engednék a szívem akaratának, akkor már nem itt lennénk. De hála istennek van eszem és nem adom magam egykönnyen.
-Mindennél jobban akarom, de nem szeretném növelni az önbizalmadat, ami már így is a plafont veri.- böktem mellkason, majd elhúzódtam tőle és a tömeget kezdtem pásztázni Claire után kutatva.
Szerintem ebben a tömegben reggelig sem találom meg. Remélem összejön Tommal, különben egyenként tépem ki az összes hajszálát.
De várjunk csak! Én most hogy a francba jutok haza? Taxival nem szeretek utazni, mert van egy nagyon rossz emlékem. Még régebben történt velem az a borzalmas dolog.
Éppen a munkából mentem haza, persze Claire akkor sem tudott jönni értem, mert ,,fontos” dolga volt. Az a lényeg, hogy pont egy perverz szex éhes sofőrt fogtam ki, szóval azóta inkább kerülöm a Taxi feliratú autókat. Nem tudom, hogy némelyik pasi mégis mit gondol magáról. A nők nem tárgyak, vannak érzéseik is. Ha csak szexre vágyik, akkor meg keressen fel egy kurvát és ne akarjon megerőszakolni egy tisztességes lányt, akinek még a tojáshéj is ott van a fenekén.
-Kit keresel?- hallottam meg közvetlenül a fülem mellől Matt hangját, mire halk ijedt sikoly hagyta el a számat.
Kezemet a szívemhez szorítottam, megfordultam, és közönyös hangon válaszoltam.
-Claire-t, de úgy látszik, hogy ma este egyedül kell haza mennem.
Felvonta a szemöldökét, majd karon ragadott és elkezdett maga után húzni.
Se kedvem, se időm nem volt az ellenkezésre. Ha valami rosszra készül, akkor én az Istenre esküszöm, hogy lekaratézom. Sok Jackie Chan-es filmet láttam már, szóval tudok egyet, s mást.
Na jó bevallom, hogy maximum az ágyékon rúgást tudnám alkalmazni, mást nem. De amikor a gyerekekről van szó, akkor egy teljesen más Emma vagyok. Olyankor előbújik belőlem a védelmező ösztön és egy anyatigrissé változok. Nem egyszer volt rá már példa, hogy verekedtem Molly miatt. Azok a régi szép idők...
Matt kinyitotta a szórakozóhely ajtaját és a testemet átjárta a téli hideg levegőt. Kimentünk a szabadba, és nem telt el két perc én már úgy reszkettem, mint a nyárfalevél.
Említettem már, hogy ki nem állhatom, a telet? Ez a legutálatosabb évszak a négy közül. Nem bírom felfogni, hogy egyesek hogyan tudják szeretni ezt az időszakot.
-Hova megyünk?- kérdeztem remegő hangon.
-Haza viszlek.- válaszolt könnyedén.
Megtorpantam és ugyanazzal a lendülettel kirántottam karomat a keze szorításából. Nem izgat, ha a lyukam is befagy, de nem vagyok hajlandó vele haza menni. Inkább egy perverz taxi sofőr!
-De hát nem sokára vele fogsz lakni.- csendült fel a fejemben az épelméjű felem hangja.
Bár abban nem vagyok biztos, hogy minden rendben van-e vele.
-Úgy is eleged lesz belőle egy hónap múlva. Élvezd ki a szabadságod és szard le magasról.- hallottam meg a gonoszabbik részemet.
Ennek egyáltalán van valami értelme? Mert szerintem nincs!
-Most meg mi a bajod?- kérdezte fogcsikorgatva.
-Semmi.- dünnyögtem az orrom alatt.
-Hát akkor meg? Emma ne csináld már ezt velem! Az egyik pillanatban olyan vagy, mint valójában, a másikban pedig inkább hasonlítasz egy menstruáló tinédzserre, mint saját magadra. Szeretlek, de ezzel az őrületbe tudsz kergetni.- morogta idegesen.
-Megszoksz, vagy megszöksz.- mormoltam sértődötten.
-Most meg ne sértődj itt nekem! Ez az igazság Em, néha egy zsémbes vénasszony is szimpatikusabb nálad. Fogadd el, hogy ilyen vagy.
-Én elfogadtam, az a kérdés, hogy te hogy állsz a dolgokhoz.- néztem mélyen a szemébe.
-Nyugodj meg, nekem a hibáiddal együtt kellesz.- mosolyodott el édesen és átölelt.
Persze, csak azért sikerült neki, mert hagytam magam. Még a szuper nindzsa tudásomat sem vetettem be ellene.
Az a tény állás, hogy nagyon, de nagyon jól esett az ölelése. Rögtön felmelegedtem, amint megéreztem kölnijének mámorító illatát. Ha nem elmélkedtem volna ezelőtt öt perce a télről, akkor az is ki ment volna a fejemből, hogy mínusz 15 fok van. Karjaimat dereka köré fontam, miközben még jobban hozzá simultam.
Ez azt jelenti, amire gondolok. Megtört a jég és adni akarok neki egy esélyt? Talán, még nem vagyok benne biztos. Viszont azt tudom, ha túl sokáig játszok vele, akkor elveszítem Őt, méghozzá örökre.
-Na, mikor indulunk már? Kezdek fázni.- szólaltam meg úgy tíz perc hallgatás után.
-Menjünk.- húzódott el tőlem, de nem engedett el teljesen.
Egyik kezét a derekamra csúsztatta, én pedig jó kislány módjára hagytam, hogy az autójához kísérjen.
Nem sokára már a fő úton haladtunk a lakásom felé. Egyikünk sem szólt semmit, mindketten a gondolatainkba merültünk.
Vajon ha bemutat a szüleinka, hogy fognak reagálni? Kedvesek lesznek, vagy gorombák? És mit fognak szólni Danielhez? Na és Mollyhoz? Családtagként fognak kezelni bennünket, vagy esetleg pont az ellentéte fog történni ennek?
Csak a legjobbakban tudok reménykedni.
Minden a gyerekekért. Csak ez a cél lebegjen a szemed előtt Emma. Ha bunkók lesznek, te annak ellenére is kedvesen fogsz viselkedni velük. Nem szabad lesüllyedni az olyan emberek szintjére. Szép szavakkal is ellehet küldeni valakit a picsába. És hiába van az, hogy még a középiskolát sem végeztem el, ha akarok, akkor eléggé választékosa tudok beszélni.
-Kicsim, megérkeztünk.- zökkentett ki a furcsa elmélkedésemből Matt lágy hangja.
-Kérlek...- suttogtam könyörgő hangon.
-Igazad van ez korai, csak annyira szeretném, hogy hivatalosan is a barátnőm légy.- sóhajtotta, majd kiszállt a kocsiból.
Én is úgy tettem, ahogy Ő, majd megvártam és együtt mentünk be az épületbe. Végig a sarkamban volt, akár egy jól nevelt puli kutya. Meg kell mondjam jót tett az egómnak a dolog, de ezt neki semmi pénzért sem vallottam volna be. Amint oda értem az ajtó elé, kinyitottam és bementem a lakásba. Meg sem állva egyenesen a nappaliba mentem, ahol Molly és Sandy a tévét bámulták. Húgom tekintetéből ítélve nem éppen neki való filmet néztek. Beálltam a televízió elé és elővettem a legrondább nézésemet.
-Kisasszony neked már rég aludnod kellene, Sandy, te meg hogy hagyhattad, hogy ezt nézze? Szerinted mégis hogyan fog elaludni?- kérdeztem mérgesen.
Mind a ketten behúzták fülüket farkukat és megszólalni sem mertek. Közben Matt is belépett a helységebe és érdeklődve figyelte a jelenetet.
-Én azt hiszem jobb, ha most megyek.- nyögte Sandy, majd két perce sem telt és el is tűnt.
Komoly arccal fordultam Molly felé, aki olyan picire húzta össze magát amennyire csak tudta.
-Idefigyelj...- kezdtem volna azon a hangomon, amit akkor használok, ha nagyon mérges vagyok.
-Emma, hagyd, majd máskor megbüntetheted.- szakított félbe Matt.- Molly, képzeld anyu beadta a derekát, mint ahogy te megjósoltad.
Testvérem boldogan felsikoltott és Matt nyakába vetette magát.
-Látod? Nekem mind végig igazam volt.- vigyorodott el Molly, majd egy cuppanós puszit adott az arcára.
-Micsoda? Ti mikor lettetek ilyen jóba? Hiszen nem is ismeritek egymást!- nyíltak tágra a szemeim, majd a gyilkos düh és kezdett szétterjedni a testemben.
Még mielőtt magyarázkodni kezdhettek volna meghallottam ahogy kisfiam felsír a szomszéd szobában.
Édes Istenem, mi történt megint?- kérdeztem kétségbeesetten magamtól, majd, mint egy őrült úgy futottam át a szobámba.


Remélem azért tetszett valamennyire!
Puszi

Holnapra befejezem a fejezetet és felteszem. Sorry, de ma gyilkolós kedvemben voltam, és tényleg nem kellett sok, hogy kidobjam a 4.-ről a csajt. Szóval holnap friss!

6.Döntés

Itt a friss! Bocsi a késésért, de végre azért elkészült. Most hajnali 5 óra van, szóval elmegyek aludni. Jó'ccakát!
Jó olvasást!



-Em?- nyíltak tágra sötétbarna, szinte fekete szemei.
Annyira hasonlított a régi önmagára, mégis teljesen más volt. Férfias arc, rövidre nyírt világosbarna haj és a szemében bölcsesség csillogott. Az utolsó kissé meglepett, mivel nála hülyébb gyerekkel még életemben nem találkoztam.
-Tom?- vontam fel a szemöldököm és önkéntelenül is elvigyorodtam.
Nevetve ölet magához, én pedig szinte megfulladtam a szeretetétől. Miután szakítottunk, nem romlott meg a kapcsolatunk, megmaradtunk barátoknak. Csak, hát ugye elváltak az útjaink. Ő fehérnemű modell lett, én pedig mentem gyakornoknak, aztán titkárnőnek. Most meg főállású munkanélküli vagyok, vagyis anya. De ezt neki egyelőre nem kell tudnia.
-Mi újság van veled, csajszi?- kérdezte, mikor elengedett.
-Semmi, élem az átlag emberek unalmas hétköznapjait. Na és veled? Hogy megy a modellkedés?
-Nem is hallottál róla? Már nem csak modell, hanem színész is vagyok.- húzta ki magát büszkén.
Már nyitottam a számat, hogy valami frappáns választ adjak, ám Claire megelőzött.
-Engem be se mutatsz a kedves úrnak?- vonta fel a szemöldökét, miközben éhes tekintettel méregette Tomot.
Egy ördögi terv kezdett körvonalazódni a fejemben, amivel könnyen bosszút állhatok barátnőmön. Mondjuk lehet, hogy örülne annak, ha összehoznám ezzel a nagy mamlasszal. Na mindegy, az a lényeg, hogy végre legyen pasija és leszálljon rólam. Azaz én dolgom, hogy hogyan viselkedek Matt-tel és elfogadom-e a segítségét. Felnőtt nő vagyok, önálló gondolatokkal és saját akarattal. Senki nem mondhatja meg, hogy mit csináljak, még ha az illető a legjobb barátnőm is. Kit érdekel, hogy Ő mit tenne az én helyemben. Én én vagyok, és nem változtathatja meg a véleményemet!
-Nem vagyok én úr, csak egy átlag ember, aki az utca gyerek szintjén volt ezelőtt hat éve. A becsületes nevem Thomas Jensen.- rázott Claire-rel kezet, és drága barátnőm szinte elolvadt.
Valaki szerelmes...
-Azt megjegyezném, hogy nem csak a szintjén voltál annak a gyereknek. Te magad voltál az utca gyerek.- mormoltam az orrom alatt.
-Claire Cassidy.- mondta mit sem törődve az előző beszólásommal.
Ezek után mintha ott sem lettem volna.
Bementünk a discoba, Ők elmentek táncolni, én meg oda araszoltam a pulthoz és kértem egy koktélt. Miközben az italomra vártam elgondolkozva néztem végig a tömegen. Mindenhol táncoló emberek, akik jól érzik magukat. Claire-nek teljes mértékben igaza van. Egy begyöpösödött vénlány vagyok, aki nem tud másra gondolni, mint a gyerekeire. Ez rossz lenne? Nem hiszem, szerintem egy anyának mindig a gyerekeinek kell lennie az elsőnek. Ezt Ő azért nem tudja megérteni, mivel neki nemhogy gyerekei, de még kutyája sincs, amivel törődni kellene. Könnyen beszél, hiszen egyedül él és nem hagyta magára tinédzser korában az anyja.
Kedvtelenül ittam bele a koktélomba, amit az imént raktak ki a pultra. Úgy érzem, hogy nemsokára lelépek, mert unatkozok. Főleg most, hogy drága tubicáink turbékolnak és most senki sem foglalkozik velem.
Ez teljesen olyan volt, mint egy tizenöt éves lány nyafogása. Kellett nekem belemennem ebbe a hülye bulizásba. Jobb lett volna, ha otthon maradok filmet nézni a gyerekekkel és az őszintét megvallva nem bízok meg Sandy-ben. De erről Claire nem tud, mert mégiscsak az unokatestvéréről van szó. A mai világban szinte senkiben sem szabad megbízni, mert az ember úgyis pofára esik. Az a legrosszabb, mikor a legjobb barátnőd, és egyben lelki tárasd támad hátba. Velem ez már megtörtént, még régen, de nagyon sokáig tartott, amíg kihevertem ezt a traumát.
-Szabad egy táncra?- hallottam meg azt a hangot, amit jelen körülmények között egyáltalán nem akartam és ennek az lett a következménye, hogy félrenyeltem az utolsó kortyot.
Nagy köhögés közepette fordultam nyugalmam megzavarója felé, és úgy néztem rá, mint aki bármelyik pillanatban rávethető magát és megfojthatja. Szemei vidáman, és egyben vágyakozóan csillogtak, miközben szemérmetlenül méregetett. Úgy éreztem magam, mint valami áru a kirakatban. Leszálltam a bárszékről, és felszegezett állal indultam el a kijárat felé. Sajnos nem jutottam messze, mert megragadta a könyököm és magához rántott. Kezei a derekamra csúsztak és mozogni kezdett a ritmusra.
-A hallgatás beleegyezést jelent.- hajolt közelebb.
-Matt, mit akarsz tőlem? Miért nem tudsz végre leszállni rólam?- kérdeztem színtelen hangon.
Olyan közel hajolt, hogy már éreztem kábító leheletét, amitől persze rögtön megrészegültem. Miért van rám ilyen hatással? Rosszabb vagyok, mint egy szerelmes tini. Orra hegyével lágyan végig simított az arcomon és a fülembe suttogott.
-Téged akarlak Emma, a gyerekekkel együtt. Most, hogy már tudom, hogy van egy gyerekem tőled még többet gondolok rád. Ja s úgy mellesleg, anya szeretne már megismerni, szóval lassan választ kellene adnod a kérdésemre.
Kellett pár másodperc, amíg összeszedtem magam és csak ezután bírtam kipréselni magamból a választ.
-Szerintem érthető voltam az utolsó találkozásunkkor. De ha a te kis kapacitású agyad nem fogta fel a dolgokat, akkor szívesen elmondom még egyszer a lényeget. Nincs szükségem a segítségedre, tökéletesen boldogulok nélküled is. Érdekes módon még mindig itt vagyok és élek, és ezt nem neked köszönhetem. Nem érdekelsz Matthew, kérlek hagyj békén engem és a gyerekeimet!- a végére a hangom olyan határozott lett, hogy én is meglepődtem rajta.
Nem is tudtam, hogy ilyen jó színésznő vagyok.
-Lehet, hogy mások beveszik ezt a dumát, de én nem. Biztos vagyok abban, hogy érzel valamit irántam, csak ezt magadnak sem akarod bevallani. Nem érdekel, hogy nyálasan hangzik, de amit most fogok mondani, megegyezik a bennem tomboló érzelmekkel. Igazság szerint még soha senki nem váltott ki belőlem ilyen furcsa, de annál jobb érzéseket. Nevezd szerelemnek, vagy aminek akarod, de abban biztos lehetsz, hogy soha nem hagynálak el egy nőért sem. Számomra te vagy az igazi, ha nem vagy velem, akkor szívemben olyan űr keletkezik, melyet, csak te tölthetsz be. Kérlek, Emma, költözz hozzám és kezdjünk tisztalappal mindent.
Ha nem lett volna olyan közel hozzám, akkor biztos, hogy nem értem mit is mond.
Elmosolyodtam, majd rövid, de lényegre törő választ adtam.
-Te hülye vagy!
-Igen, megbolondultam, méghozzá miattad. Az őrületbe kergetsz Em, minden értelemben. Minden vagyonomat odaadnám azért, hogy veled lehessek.
-Nem kell a pénzed.- vágtam rá fölháborodottan.
-Oké, de kérlek adj normális választ. Hajlandó vagy oda költözni hozzám a gyerekekkel együtt?- kérdezte szinte könyörögve.
Lehunytam a szemem, majd hangosan kifújtam a levegőt. Mikor ismét farkas szemet néztem Matt-tel megtettem amire kért...



Remélem azért tetszett valamennyire!
Puszi

5. Ismeretlen ismerős

Hali!
Itt van az új rész! Nem lett valami fényes... A szereplőkről a képeket, majd hétvégén valamelyik nap feltöltöm. Sajnálom a késését, de csak annyi mentséggel tudok szolgálni, hogy fáradt vagyok...
Jó olvasást!


-Mondtam már, hogy nagyon utállak?- néztem fogcsikorgatva Claire-re, aki éppen Danielt babusgatta.
-Igen, most mondod hetedszerre.- válaszolt mosolyogva.
Legszívesebben felképeltem volna. Úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Pedig igen is történt! Matt itt volt, megtudta, hogy Daniel az Ő fia, és nem utolsó sorban lesmárolt, én meg, mint egy szerelmes idióta viszonoztam. Most mit csináljak? Az egyik felem akarja Őt, a másik meg inkább elköltözne a városból, hogy még véletlenül se találkozzak vele. Miért van az, hogy mindig minden helyzetben én járok a legrosszabbul? Mondjuk igazságot hiába keresek az életben, mert azt lehetetlenség találni. Főleg a mai világban.
Istenem adj egy jelet! Muszáj cselekednem, különben nem lesz mit ennünk. A lakbért már elintéztem most már csak a gyerekek ajándékára és a karácsonyi vacsorára kellene a pénz. Most légy okos domonkos!
-Mi a francért kellett beszélned azzal a nyomorékkal?- kérdeztem mérgesen.
-Azért, hogy végre rendbe jöjjenek a dolgaitok és így te is boldog lehetnél. Tudom, hogy oda meg vissza vagy érte, ne tagadd! Igazam van? Bizony igazam van.- gügyögte a végét Dan-nek, mire a kis édes jól megharapta a mutató ujját.
-Claire, tájékoztatlak, hogy a fiam nem két hónapos, hanem két éves!- forgattam meg a szemem, majd hozzá tettem.- Nézd meg Molly-val is mit tettél! Teljesen maga alatt van, mert Matt ismét színre lépett.
Mind ketten az említettre néztünk, aki elmélyülten bámulta a tévét és láthatólag nem nagyon figyelt a beszélgetésünkre.
-Mi van?- pislogott rám zavartan.- Én nagyon örülnék egy apukának. Főleg egy ilyen helyes apukának.- vigyorodott el, majd rám kacsintott.
-Többet nem hagylak kettesben Claire-rel.- sóhajtottam fel idegesen.
Még csak hat éves, de a fantáziája, akár egy felnőtt emberé. Egyszerűen borzalmas.
-Figyelj Em, te túlságosan feszült vagy, ez a bajod. Mi lenne, ha elmennénk egyet bulizni? Igazán rád férne már.
-Nem merem itthon hagyni őket, és amúgy is, megfogadtam, hogy nem iszok többet.- morogtam az orrom alatt.
-Áthívom Sandy-t, és ahhoz, hogy jól érezd magad nem kell alkoholt fogyasztanod.- forgatta meg a szemét.
Nem mondtam semmit csak elgondolkozva meredtem magam elé. Azaz igazság, hogy nekem most egy két hetes nyaralás kellene a tengerparton, természetesen a gyerekekkel együtt. A tomboláshoz egyáltalán nincs hangulatom. Főleg Claire múltkori kis akciója után. Azt mondta, hogy elvisz egy nyugis helyre beszélgetni meg kávézni, erre a drága barátnőm egy Night Club előtt parkolt le. Nos nem telt el két perc és már hazafelé tartottunk. Életemben nem ordítottam még olyan hangosan, mint akkor. Meg persze voltak neki kisebb akciói, mikor kerítőnőt akart játszani. Nem tudom, hogy miért nem érti meg, hogy nem kell nekem senki. Se lány, se pasi, se semmi! Tökéletesen meg vagyok egyedül, majd kitalálok valamit.
-Hol a cigim?- kérdeztem mérgesen.
-A kocsiban, két csíkkal.
-Az a húz doboz jó sokáig fogja bírni. Tudod ezt bírom az akcióidban, mindig én jövök ki jól, pedig te akarsz szórakozni.- vigyorogtam rá.
-Hulla jó a humorod.- horkantott fel mérgesen.- Na mi a válaszod? Egy óra múlva elmegyünk valamerre?
-Na jó, de egy feltételem van!- mondtam szigorú hangon.
-Mi az? Bármi is legyen, benne vagyok.- vágta rá meggondolatlanul.
-Nem szólhatsz Matt-nek, nem játszhatsz kerítőnőt és nem vehetsz rá aljas módszerekkel arra, hogy igyak.- mire az utolsó szót is kimondtam az arca elfehéredett, de azért beleegyezően bólintott.
Felálltam, majd kivettem a kezéből a félálomban lévő kisfiamat és már elindultam volna a szobája felé, de megállított.
-Nálad seretynyék aludni.- mondta és hatalmas boci szemekkel nézett rám.
-Rendben kicsim.- mosolyogtam rá gyengéden, majd arcon pusziltam és a saját szobámba mentem be.
Óvatosan letettem az ágyra, majd betakargattam.
-Molly, gyere.- szólaltam meg hangosabban.
-Itt vagyok.- termett mellettem rögtön egy hatalmas vigyorral a képén.
-Kérlek viselkedj és, ha bármi gáz van rögtön szóljatok. Ne engedd Sandy-nek, hogy itt bent cigizzen, és persze azt se, hogy minden -féle hülye cukros kajával teletömjön titeket. Ha zsarolni próbál, mondd meg neki, hogy én mindent látok és hallok.- mondtam, majd játékosan összeborzoltam a haját.
-Hidd el, minden rendben lesz.- jelentette ki határozottan.
-Remélem is.- suttogtam idegesen.

~*~

Kezdem úgy érezni, hogy nem volt jó ötlet eljönni ide. Rengetegen vannak és szinte az összes részeg. Nem tudom megérteni, hogy mi a jó abban, ha az ember leissza magát a sárga földig. Jó én is piáltam még anno, de nincs semmi értelme. Miért nem elég annyi, hogy ól érezzék magukat?
-Na bemegyünk?- kérdezte izgatottan Claire.
-Először inkább szívjunk el egy cigit.- nyögtem és már a számban is volt a nikotin rudacska.
-Miért vagy ilyen ideges? Emma, lazulni jöttünk, nyugodj már meg! A gyerekekkel minden rendben van, miért nem tudod elengedni magad?- vonta fel a szemöldökét, majd megigazgatta a minisziknyáját.
-Én pedig azt nem bírom felfogni, hogy miért nem fagyott még vissza a szűzhártyád. Legalább mínusz húz fog van itt kint és te a sok eszeddel picsa szoknyában jössz el bulizni.- morogtam egy cseppet sem kedvesen.
-Héj, vegyél vissza Emma!- dörrent rám mérgesen.
-Bocs, én csak... áh kezd elegem lenni az egészből. Mármint úgy mindenből. Ha lenne pénzem akkor biztos, hogy nem lennénk most itt, hanem Rio-ban, vagy Hawaii-in telelnénk.- sóhajtottam vágyakozva.
-Most pedig felébredsz és rájössz, hogy bilibe lóg a kezed.- vigyorgott rám pimaszul.- Figyelj, Matt Williams a Williams biztosítási vállalat elnöke. Tudod úgy az egésznek az igazgatója. Téged akar, de neked fontosabb a becsületed, mint az életetek. Két gyerekről gondoskodsz, kérlek használd a józan eszedet Em! Az a fiú többet ér minden kincsnél. Nem csak az a lényeg, hogy multimilliárdos, hanem kedves, aranyos, udvarias, szereti a gyerekeket...- még lett volna folytatása, de én nem bírtam tovább hallgatni.
Úgy beszél róla, mintha az égiek küldték volna az emberek megsegítésére. Ne essünk túlzásokba. Hiába a tökéletes külső, Ő is csak férfiból van és a legtöbb pasi tudjuk, hogy mit akar. Ugye, fasz feláll, ész megáll. Hisz párórája ,,kisebb” utalást tett arra, hogy ágyba szeretne vinni. Mit várjak tőle ezek után? Még egyszer nem fogom elkövetni ugyan azt a hibát. Csak egy jó származik abból, hogy lefeküdtem vele, de ezt már ezerszer elmondtam.
-Figyelj csajszi, jegeljük a témát. Inkább menjünk be és csináljuk azt amiért idejöttünk, bulizzunk!- ejtettem meg egy harminckét fogas mosolyt, majd megfordultam és ugyanazzal a lendülettel nekiütköztem valakinek.
Ha nem kapja el a derekam biztos, hogy a földön kötök ki. Ahogy felnéztem az úttorlaszom arcára egy ismeretlen mégis nagyon ismerős szempárral találtam magam szembe.


Remélem azért tetszett valamennyire!
Puszi

Ma este lesz friss! Pontos időt nem mondok, majd felteszem, ha elkészültem vele...

4. Vágy

Itt van a következő fejezet! Ezer plusz két bocsánat a késésért! Tényleg szar hetem volt. Nos a fejezet nem lett valami szuper és a vége is gonosz. De így tudom izgalmassá tenni a történetet :) Ezt a részt csikigirlnek ajánlom (: És nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket!
Jó olvasást!





Talán még várnom kellett volna ezzel. Még a végén azt hiszi, hogy ezzel akarom majd zsarolni. De várjunk csak! Mióta érdekel engem az Ő véleménye? Matt csak egy pasi a múltamból, akitől gyerekem született és nem tudok róla semmit. Ami igazság szerint eléggé zavar. Mármint az, hogy fogalmam sincs arról, hogy ki is Ő igazából.
Egy jó tanács lányok. Ha buliba vagyok, ne igyatok sokat, csak annyit amennyitől jól érzitek magatokat. Nézzétek meg, hogy mi lett annak a vége, hogy liter számra ittam a piát. Itt ül velem szemben maga a megtestesült tökéletesség és éppen azt közöltem vele, hogy a gyerekem apja. Na jó, ez azért nem olyan rossz, de gondoljatok bele, hogy részegen az ember nem nagyon tudja, hogy mit is csinál és nem csak ilyen pasik vannak a világon. Ezt nem bántásként gondolom. Ízlések és pofonok. Kinek a pap, kinek a papné. Nekem a fia!
Visszatérve Mattre, aki kikerekedett szemekkel bámult rám és láthatólag nem nagyon fogta fel a dolgokat. Mondjuk nem minden nap tudja meg az ember, hogy van egy fia
-Micsoda?- nyögte megsemmisülten.
-Jól hallottad.- válaszoltam könnyedén.- Daniel a te véred, vagyis a miénk. Azon a bizonyos éjszakán fogant, mivel máskor nem is voltunk együtt ez logikus.
Látszott rajta, hogy mondani akar valamit, mégsem jött ki hang a torkán. Hátra dőltem és türelmesen vártam. Én ráérek, hiszen itt van az egész nap. Mondjuk még főznöm is kellene. Mit csináljak ebédre? Talán a pizza az jó lesz? Na mindegy, majd megbeszélem Molly-val.
-Meg tudsz nekem bocsátani?- kérdezte halkan.
-Figyelj Matt.- sóhajtottam fel idegesen.- Mi lenne, ha most véglegesen elfelejtenénk egymást? Te és én két külön világ vagyunk. Mit szólnának apádék, ha egy ilyen lányt vinnél haza, mint én?
-De én nem akarlak elfelejteni. három éven keresztül gyötört a tudat, hogy elveszítettelek téged. Nem ismerlek, mégis veled akarok lenni. Nem érdekel más nő és a szüleim véleménye sem izgat különösebben. Kérlek Em, költözzetek hozzám. Mindent megkapnátok, amire csak szükségetek van. Molly a város legjobb iskolájába járhatna, neked ismét lenne munkád, mert bevennélek magam mellé tárnak a céghez és Danielt mindenre megtanítanám, amire egy apának kell a fiát, sőt többre is.- mondta és mindvégig a szemembe nézett.
Legszívesebben elfordítottam volna a fejemet, de egyszerűen nem tudtam. Perzselő tekintete bilincsként tartotta fogva az enyémet.
Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Minden vágyam, hogy vele lehessek, és a gyerekek szempontjából is sokkal jobb lenne, de van bennem egy kis félsz. Mi van, ha megismer egy olyan lányt aki sokkal, de sokkal jobb nálam, és elhagy minket? Mit tudnék csinálni akkor? Na jó, Claire biztos, hogy segítene, de nem élném túl, ha Matt ismét magamra hagyna.
Idegesen rágcsáltam az alsó ajkam, és sehogy sem tudtam eldönteni, hogy melyik lenne a helyes megoldás. Vettem egy mély levegőt, majd megszólaltam.
-Van egy szál cigid?
Felnevetett, majd megrázta a fejét.
-Neked? Kettő is.- vigyorgott rám szélesen.
-Akkor, menjünk ki az erkélyre, mert Molly asztmájának nem tesz jót a cigifüst.- sóhajtottam, majd kisétáltam az erkélyre.
Természetesen Ő is jött utánam. Neki dőltem a korlátnak és érdeklődve figyeltem, ahogy előszedi a zsebéből a nikotin rudacskákat rejtő dobozt, majd felém nyújtja.
-Köszi.- suttogtam és nem sokkal később már a tüdőmet ostromoltam a káros anyagokkal.
Egy ideig nem szóltunk egymáshoz. Mind ketten a gondolatainkba merültünk. Én speciel azon törtem az agyam, hogy hogyan végezzek Claire-rel. Miért nem tudja tartani a száját? Pedig megkértem, hogy ne beszéljen ezekről a dolgokról senkinek! Erre, pont az érintetnek mond el mindent. Hogy tehette ezt velem? Azt hittem, hogy benne megbízhatok, de úgy látszik, hogy tévedtem. Vagy az is lehetséges, hogy én reagálom túl a dolgot. Minden épeszű nő örülne, ha beállítana hozzá egy ilyen Adonisz, mint Matt és arra kérné, hogy költözzön hozzá.
-Amúgy elfelejtettem megköszönni, hogy kirúgtál.- szólaltam meg hirtelen.
-Miről beszélsz?- pislogott rám zavartan.
-Nos azt már ugye tudod, hogy kirúgtak a munka helyemről, de lehet, hogy az nem jutott el az agyadig, hogy a te cégednél dolgoztam, mint titkárnő.
-Azt hittem, hogy az étteremből rúgtak ki! Nekem erről fogalmam sem volt.- nyögte, majd a homlokára csapott.- Át kellett volna néznem azt a nyomorult listát.
-Végül is már mindegy.- rántottam meg a vállam és elnyomtam a cigicsikket.- Ami elmúlt az elmúlt a jelenre és a jövőre kell koncentrálni.
-Igazad van.- suttogta, miközben elém sétált és hozzám simult.
Persze csak azért mert összezavarodtam és emiatt nem tudtam cselekedni, a közelsége pedig teljesen legyengített. Édes leheletétől teljes kábulatba estem és igazság szerint azt sem tudtam, hogy hol vagyok.
Lágyan végigsimított az arcomon, majd keze a nyakamra csúszott. A testemet jól eső borzongás járta át, s ugyan ebben a pillanatban a vágy tüze éledezni kezdett bennem. Miért van rám ilyen hatással? A sors direkt kínoz engem?
-Emma...- lehelte rekedtes hangon.
Arcával lassan közeledni kezdett az enyém felé. Tudtam, hogy mit akar, de én még nem álltam készen rá, hiszen még nem is döntöttem kettőnkkel kapcsolatban.
-Ne...- suttogtam, de már késő volt.
Ajkai az enyémekre tapadtak és lágyan csókolni kezdett.
Pont, mint az első csókunk.- futott át az agyamon. Átöleltem a nyakát és mit sem törődve szerelmes csókjával sokkal, de sokkal szenvedélyesebben viszonoztam tevékenységét. Beletúrtam selymes hajába és ha lehetséges még közelebb húzódtam hozzá. Mentségemre legyen, hogy az ,,Egyszer élünk” alapon csináltam az egészet. Na jó bevallom, hogy élveztem, és többet akartam. Éreztem, hogy kíván, efelől semmi kétségem nem volt.
-Akarlak.- mormolta, mikor kissé elhúzódott tőlem.
Még mielőtt bármit mondhattam volna válaszként ismét ajkaimra tapadt. Az agyam lassan kezdett kitisztulni, és rá jöttem, hogy ez nem helyes. Nem követhetem el még egyszer ugyan azt a hibát. Így is egy könnyűvérű lotyónak tűnök, éppen ezért be kell bizonyítanom magamnak és neki is, hogy nem vagyok az. Kezeimet a mellkasára csúsztattam és megpróbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült. A fejemet elfordítottam és minden erőmet beleadva ellöktem. Értetlenül meredt rám és már közelebb jött volna hozzám, de nem hagytam.
-Nem Matt.- ráztam meg a fejem.- Most jobb lesz, ha elmész.
-De...- kezdte volna, viszont én közbe vágtam.
-Menj el!- mondtam talán túl erélyes hangon.
Szemei szomorúan megcsillantak, amitől a gyomrom görcsbe rándult. Száját szorosan összepréselte, majd fogta magát megfordult és elment. Kisétált az ajtón és ezzel az életemből is, lehet, hogy örökre.


Remélem azért tetszett valamennyire!
Puszi

(...)Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Minden vágyam, hogy vele lehessek, és a gyerekek szempontjából is sokkal jobb lenne, de van bennem egy kis félsz. Mi van, ha megismer egy olyan lányt aki sokkal, de sokkal jobb nálam, és elhagy minket? Mit tudnék csinálni akkor? Na jó, Claire biztos, hogy segítene, de nem élném túl, ha Matt ismét magamra hagyna.

Idegesen rágcsáltam az alsó ajkam, és sehogy sem tudtam eldönteni, hogy melyik lenne a helyes megoldás. Vettem egy mély levegőt, majd végül megszólaltam.(...)



Itt a bizonyíték arra, hogy nagyban készül a fejezet. És van egy jó hírem, vagy is remélem, hogy az. 10 vagy 12 fejezetes lesz, mivel még van egy két esemény amit beleszeretnék rakni. A frissekkel kapcsolatban pedig azt tudom mondani, ha vége van a jövő hétnek megpróbálok belehúzni. Ez a fél év teljesen kikészít, no meg az oszt.társaim is. (Tisztelet a kivételnek!) Na de most megyek vissza írni...

Puszi

Sziasztok!
Tudom, hogy megint kések a frissel, de ennek oka van. Igen komoly oka, vagyis a részemről az. Tegnap és ma olyan dolog történt, amitől azóta tartok, hogy iskolát váltottam. Rám szálltak, és olyan szinten szívattak, hogy a német óra kellős közepén elsírtam magam. Van egy olyan érzésem, hogy az éjszaka nem fogok tudni aludni, szóval akkor megpróbálom megírni úgy a fejit, ahogy elképzeltem, és küzdeni fogok az érzéseim ellen, nehogy befolyásoló tényezők legyenek. Még egyszer sajnálom!
Puszi

3.Az igazság

Bocsi a késésért! Ígérem a jövőben kárpótolni foglak titeket valamivel. Na már meg is van, hogy mivel :P
Jó olvasást!

-Mit szívtál, Matt?- vontam fel a szemöldököm.

Felsóhajtott, majd mosolyogva megrázta a fejét.

-Nem változtál semmit.- dünnyögte az orra alatt.

-Megegyeztünk valamiben, szóval tartsd magad a megállapodásunkhoz.- sziszegtem mérgesen.- És nincs szükségünk a segítségedre!- jelentettem ki határozottan, majd felegezett állal elmentem mellette.

Vagyis csak mentem volna, mivel Ő megragadta a karomat és maga felé fordított. Megjegyezném, hogy Molly még mindig a derekamon csüngött. Olyan erősen szorított magához, hogy szinte már fájt. De komolyan, fogalmam sincs, hogy kitől örökölte ezt az erőt. Lehet, hogy az apjától. Igen, csak féltestvérek vagyunk, mivel apa már tíz éve halott, szóval nehezen jött volna össze a dolog.

-Claire nem ezt mondta.- lehelte halkan.

Döbbenten meredtem rá és nem akartam hinni a fülemnek. Claire elkotyogta, hogy bajban vagyok? De honnan a francból ismerik egymást? És az az idióta miért nem tudta tartani a száját? Ezt még vissza fogja kapni az biztos! Bizalmas információkat osztottam meg vele, erre Ő egy olyan embernek mondja el, akivel csak egyszer találkoztam, szinte semmit sem tudok róla és ráadásul a gyerekem apja. Jézusom! Mi van, ha az is kicsúszott a száján, hogy az előttem álló tökéletesség Daniel apja? Na akkor tényleg megölöm Claire-t. Szólásra nyitottam a számat, de Matt megelőzött.

-Mit szólnál ahhoz, ha átmennénk hozzám és mindent megbeszélnénk?- a hangja olyan édes volt, mint a cseppentett méz.

A térdeim remegni kezdtek és a szívem ki akart ugrani a helyéről. Két évvel ezelőtt is rájöttem már, hogy furcsa reakciókat vált ki belőlem a közelsége, de azért ez már durva.

-Nekem van egy jobb ajánlatom. Menjünk hozzám, hogy még véletlenül se történjen semmi.- szusszantottam mérgesen.

-Lehetnél egy kicsit kedvesebb is.- nézett rám elkínzott arccal.

-Ugyan miért? Talán fáj, hogy ilyen vagyok veled? Te akartad, hogy így legyen Matt. Én egy szóval sem mondtam, hogy felejtsük el az egészet, mert annak ellenére, hogy részeg voltam az volt életem legjobb éjszakája.- sziszegtem, majd vettem egy mély levegőt.- Na mindegy, inkább menjünk.- szusszantottam mérgesen és várakozóan néztem rá.

Kellett neki pár pillanat, amíg ,,felébredt”. Kinyitotta a száját, de végül nem mondott semmit, csak intett, hogy kövessük, én pedig jó gyerek módjára szó nélkül mentem utána. Tudom, hogy ezt nem kellett volna elmondanom, de egyszerűen nem tudtam magamban tartani. Ha így folytatom akkor még a végén elmondom neki, hogy a karomban lévő csöppség az Ő gyereke. Na még csak az kéne. Amint oda értünk az autójához, elővette a zsebéből a kulcsot, majd megnyomta a kis gombot. Udvariasan kinyitotta Mollynak az ajtót, de kishúgom nem nagyon akart elmozdulni mellőlem. Bizonytalanul méregette Matt-et, aki kedvesen mosolygott. Ez az a mosoly amitől még a jég is megolvad.

-Molly, szállj be az autóba.- szólaltam meg végül.

Elengedte a kabátom szélét, majd felszegezett állal, méltóságteljesen beült a kocsiba. Matt becsukta az ajtót, majd nekem is kinyitotta az anyósülés felőlit. Én gondolkozás nélkül beszálltam és vártam, hogy végre elinduljunk.

-Anu, Ő ki?- pislogott rám nagyokat Dan.

-Majd otthon elmondom, jó?- kérdeztem és megpusziltam pirospozsgás arcát.

Matthew beült a volán mögé és pár pillanattal később már a főúton haladtunk haza felé. Daniel idő közben elaludt, Molly pedig ott duzzogott hátul. Látszik rajta, hogy nem bízik meg Matt-ben. Ő tudja, hogy ki is valójában, és ezért nagyon utálja. Egész végig az elsuhanó házakat figyeltem és közben megpróbáltam leküzdeni az erős késztetést, hogy leordítsam a mellettem ülő személy haját a fejéről. Kicsit sem volt irritáló, hogy körül belül öt percenként rám nézett. Mondjuk ott volt bennem az is, hogy oda forduljak hozzá és szenvedélyesen megcsókoljam, de nem tehettem ezt, mert:

1.Mozgó autóban ültünk.

2.Nem vagyunk együtt.

3.Mérges vagyok rá.

-Anya, megveszed akkor azt a babaházat?- szólalt meg hirtelen Molly.

-Sajnálom kicsim, nem hiszem, hogy meg tudom venni.- mormoltam magam elé.

-De...- kezdte volna, viszont én félbeszakítottam.

-Molly, mivel kirúgtak a pénz a lakbérre kell. De majd otthon mindent megbeszélünk. Rendben?- kérdeztem talán túl erélyes hangon.

Nem akartam ezt a témát Matt előtt feszegetni.

-Oké.- dünnyögte az orra alatt.

Az út többi részén senki nem szólt semmit. Matt s inkább az útra figyelt és nem nézett rám. Tudom, hogy nem kellett volna így beszélnem Molly-val, de túl sok mindent történt mostanában. Kirúgtak, az étterem huszonhetedikéig zárva lesz, Daniel ,,balesete” és Matt hirtelen felbukkanása. És ez persze mind karácsony előtt. Nem is én lennék, ha ezek nem történtek volna meg.

Mikor megálltunk a háztömb előtt feltettem azt a kérdést, ami az indulás óta fúrta az oldalamat.

-Honnan a jó büdös francból tudod, hogy hol lakok?- néztem rá összeszűkült szemekkel.- Várj, inkább ne is mondj semmit! Claire, igaz?- vontam fel a szemöldököm, mire Ő bólintott.

Halott vagy Claire, halott ember vagy! Nagy nehezen kinyitottam az ajtót, majd kiszálltam az autóból. Megvártam, míg Molly is kikászálódik a kényelmes kocsiból és mellém lép. Kiszedte a zsebemből a kulcsot, majd kinyitotta az ajtót. Bementem és hátra sem kellett néznem, hogy tudjam, Matt is jön utánunk. Amikor végre bejutottam a lakásunkba, rögtön a szobám felé vettem az irányt. Danielt letettem az ágyamra és gondosan betakargattam. Oda léptem a DVD lejátszóhoz és beraktam Molly kedvenc meséjét.

-Gondolatolvasó vagy, anyu?- kérdezte vigyorogva húgom.

Megfordultam és Ő már ott feküdt Daniel mellett. Oda mentem hozzá, majd leguggoltam.

-Sajnálom, nem lett volna így beszélnem veled. Amint tudom meg veszem neked a babaházat, de most tényleg a lakbérre kell a pénz.- suttogtam bűnbánóan.

-Miért nem fogadod el a segítségét?

-Molly...- kezdtem, de végül nem azt mondtam amit eredetileg akartam.- … meggondolom. Oké?

-Jó.- sóhajtott fel.- Amúgy tényleg nagyon helyes.- tette hozzá mellékesen.

-Az én vérem.- nevettem fel, majd adtam egy puszit az arcára.- Ne hallgatózz!- intettem szigorúan.

-Igen is, főnök.- mondta, majd a látványosság kedvéért szalutált is.

Felálltam, majd ki mentem és becsuktam magam mögött az ajtót. Matt ott állt az ajtómban és a vak is látta, hogy zavarban van. Levettem a kabátomat és felakasztottam a tartóra, ő is így tett, majd kíváncsian nézett rám.

-Gyere.- morogtam, miközben elindultam a nappali felé.

Leültem az egyik fotelba, míg Ő velem szemben foglalt helyet a kanapén.

-Ki a gyerek apja?- kérdezte érzelemmentes hangon.

Nem lepett meg a kérdésével, ugyanis számítottam rá.

-Biztos, hogy tudni akarod?

-Igen.- vágta rá rögtön.

Lágyan elmosolyodtam, majd miközben kimondtam a válasz a szemébe néztem.

-Te vagy az apja, Matt.

Remélem egy kicsit tetszett!
Puszi