4. Vágy

Itt van a következő fejezet! Ezer plusz két bocsánat a késésért! Tényleg szar hetem volt. Nos a fejezet nem lett valami szuper és a vége is gonosz. De így tudom izgalmassá tenni a történetet :) Ezt a részt csikigirlnek ajánlom (: És nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket!
Jó olvasást!





Talán még várnom kellett volna ezzel. Még a végén azt hiszi, hogy ezzel akarom majd zsarolni. De várjunk csak! Mióta érdekel engem az Ő véleménye? Matt csak egy pasi a múltamból, akitől gyerekem született és nem tudok róla semmit. Ami igazság szerint eléggé zavar. Mármint az, hogy fogalmam sincs arról, hogy ki is Ő igazából.
Egy jó tanács lányok. Ha buliba vagyok, ne igyatok sokat, csak annyit amennyitől jól érzitek magatokat. Nézzétek meg, hogy mi lett annak a vége, hogy liter számra ittam a piát. Itt ül velem szemben maga a megtestesült tökéletesség és éppen azt közöltem vele, hogy a gyerekem apja. Na jó, ez azért nem olyan rossz, de gondoljatok bele, hogy részegen az ember nem nagyon tudja, hogy mit is csinál és nem csak ilyen pasik vannak a világon. Ezt nem bántásként gondolom. Ízlések és pofonok. Kinek a pap, kinek a papné. Nekem a fia!
Visszatérve Mattre, aki kikerekedett szemekkel bámult rám és láthatólag nem nagyon fogta fel a dolgokat. Mondjuk nem minden nap tudja meg az ember, hogy van egy fia
-Micsoda?- nyögte megsemmisülten.
-Jól hallottad.- válaszoltam könnyedén.- Daniel a te véred, vagyis a miénk. Azon a bizonyos éjszakán fogant, mivel máskor nem is voltunk együtt ez logikus.
Látszott rajta, hogy mondani akar valamit, mégsem jött ki hang a torkán. Hátra dőltem és türelmesen vártam. Én ráérek, hiszen itt van az egész nap. Mondjuk még főznöm is kellene. Mit csináljak ebédre? Talán a pizza az jó lesz? Na mindegy, majd megbeszélem Molly-val.
-Meg tudsz nekem bocsátani?- kérdezte halkan.
-Figyelj Matt.- sóhajtottam fel idegesen.- Mi lenne, ha most véglegesen elfelejtenénk egymást? Te és én két külön világ vagyunk. Mit szólnának apádék, ha egy ilyen lányt vinnél haza, mint én?
-De én nem akarlak elfelejteni. három éven keresztül gyötört a tudat, hogy elveszítettelek téged. Nem ismerlek, mégis veled akarok lenni. Nem érdekel más nő és a szüleim véleménye sem izgat különösebben. Kérlek Em, költözzetek hozzám. Mindent megkapnátok, amire csak szükségetek van. Molly a város legjobb iskolájába járhatna, neked ismét lenne munkád, mert bevennélek magam mellé tárnak a céghez és Danielt mindenre megtanítanám, amire egy apának kell a fiát, sőt többre is.- mondta és mindvégig a szemembe nézett.
Legszívesebben elfordítottam volna a fejemet, de egyszerűen nem tudtam. Perzselő tekintete bilincsként tartotta fogva az enyémet.
Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Minden vágyam, hogy vele lehessek, és a gyerekek szempontjából is sokkal jobb lenne, de van bennem egy kis félsz. Mi van, ha megismer egy olyan lányt aki sokkal, de sokkal jobb nálam, és elhagy minket? Mit tudnék csinálni akkor? Na jó, Claire biztos, hogy segítene, de nem élném túl, ha Matt ismét magamra hagyna.
Idegesen rágcsáltam az alsó ajkam, és sehogy sem tudtam eldönteni, hogy melyik lenne a helyes megoldás. Vettem egy mély levegőt, majd megszólaltam.
-Van egy szál cigid?
Felnevetett, majd megrázta a fejét.
-Neked? Kettő is.- vigyorgott rám szélesen.
-Akkor, menjünk ki az erkélyre, mert Molly asztmájának nem tesz jót a cigifüst.- sóhajtottam, majd kisétáltam az erkélyre.
Természetesen Ő is jött utánam. Neki dőltem a korlátnak és érdeklődve figyeltem, ahogy előszedi a zsebéből a nikotin rudacskákat rejtő dobozt, majd felém nyújtja.
-Köszi.- suttogtam és nem sokkal később már a tüdőmet ostromoltam a káros anyagokkal.
Egy ideig nem szóltunk egymáshoz. Mind ketten a gondolatainkba merültünk. Én speciel azon törtem az agyam, hogy hogyan végezzek Claire-rel. Miért nem tudja tartani a száját? Pedig megkértem, hogy ne beszéljen ezekről a dolgokról senkinek! Erre, pont az érintetnek mond el mindent. Hogy tehette ezt velem? Azt hittem, hogy benne megbízhatok, de úgy látszik, hogy tévedtem. Vagy az is lehetséges, hogy én reagálom túl a dolgot. Minden épeszű nő örülne, ha beállítana hozzá egy ilyen Adonisz, mint Matt és arra kérné, hogy költözzön hozzá.
-Amúgy elfelejtettem megköszönni, hogy kirúgtál.- szólaltam meg hirtelen.
-Miről beszélsz?- pislogott rám zavartan.
-Nos azt már ugye tudod, hogy kirúgtak a munka helyemről, de lehet, hogy az nem jutott el az agyadig, hogy a te cégednél dolgoztam, mint titkárnő.
-Azt hittem, hogy az étteremből rúgtak ki! Nekem erről fogalmam sem volt.- nyögte, majd a homlokára csapott.- Át kellett volna néznem azt a nyomorult listát.
-Végül is már mindegy.- rántottam meg a vállam és elnyomtam a cigicsikket.- Ami elmúlt az elmúlt a jelenre és a jövőre kell koncentrálni.
-Igazad van.- suttogta, miközben elém sétált és hozzám simult.
Persze csak azért mert összezavarodtam és emiatt nem tudtam cselekedni, a közelsége pedig teljesen legyengített. Édes leheletétől teljes kábulatba estem és igazság szerint azt sem tudtam, hogy hol vagyok.
Lágyan végigsimított az arcomon, majd keze a nyakamra csúszott. A testemet jól eső borzongás járta át, s ugyan ebben a pillanatban a vágy tüze éledezni kezdett bennem. Miért van rám ilyen hatással? A sors direkt kínoz engem?
-Emma...- lehelte rekedtes hangon.
Arcával lassan közeledni kezdett az enyém felé. Tudtam, hogy mit akar, de én még nem álltam készen rá, hiszen még nem is döntöttem kettőnkkel kapcsolatban.
-Ne...- suttogtam, de már késő volt.
Ajkai az enyémekre tapadtak és lágyan csókolni kezdett.
Pont, mint az első csókunk.- futott át az agyamon. Átöleltem a nyakát és mit sem törődve szerelmes csókjával sokkal, de sokkal szenvedélyesebben viszonoztam tevékenységét. Beletúrtam selymes hajába és ha lehetséges még közelebb húzódtam hozzá. Mentségemre legyen, hogy az ,,Egyszer élünk” alapon csináltam az egészet. Na jó bevallom, hogy élveztem, és többet akartam. Éreztem, hogy kíván, efelől semmi kétségem nem volt.
-Akarlak.- mormolta, mikor kissé elhúzódott tőlem.
Még mielőtt bármit mondhattam volna válaszként ismét ajkaimra tapadt. Az agyam lassan kezdett kitisztulni, és rá jöttem, hogy ez nem helyes. Nem követhetem el még egyszer ugyan azt a hibát. Így is egy könnyűvérű lotyónak tűnök, éppen ezért be kell bizonyítanom magamnak és neki is, hogy nem vagyok az. Kezeimet a mellkasára csúsztattam és megpróbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült. A fejemet elfordítottam és minden erőmet beleadva ellöktem. Értetlenül meredt rám és már közelebb jött volna hozzám, de nem hagytam.
-Nem Matt.- ráztam meg a fejem.- Most jobb lesz, ha elmész.
-De...- kezdte volna, viszont én közbe vágtam.
-Menj el!- mondtam talán túl erélyes hangon.
Szemei szomorúan megcsillantak, amitől a gyomrom görcsbe rándult. Száját szorosan összepréselte, majd fogta magát megfordult és elment. Kisétált az ajtón és ezzel az életemből is, lehet, hogy örökre.


Remélem azért tetszett valamennyire!
Puszi