5. Ismeretlen ismerős

Hali!
Itt van az új rész! Nem lett valami fényes... A szereplőkről a képeket, majd hétvégén valamelyik nap feltöltöm. Sajnálom a késését, de csak annyi mentséggel tudok szolgálni, hogy fáradt vagyok...
Jó olvasást!


-Mondtam már, hogy nagyon utállak?- néztem fogcsikorgatva Claire-re, aki éppen Danielt babusgatta.
-Igen, most mondod hetedszerre.- válaszolt mosolyogva.
Legszívesebben felképeltem volna. Úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Pedig igen is történt! Matt itt volt, megtudta, hogy Daniel az Ő fia, és nem utolsó sorban lesmárolt, én meg, mint egy szerelmes idióta viszonoztam. Most mit csináljak? Az egyik felem akarja Őt, a másik meg inkább elköltözne a városból, hogy még véletlenül se találkozzak vele. Miért van az, hogy mindig minden helyzetben én járok a legrosszabbul? Mondjuk igazságot hiába keresek az életben, mert azt lehetetlenség találni. Főleg a mai világban.
Istenem adj egy jelet! Muszáj cselekednem, különben nem lesz mit ennünk. A lakbért már elintéztem most már csak a gyerekek ajándékára és a karácsonyi vacsorára kellene a pénz. Most légy okos domonkos!
-Mi a francért kellett beszélned azzal a nyomorékkal?- kérdeztem mérgesen.
-Azért, hogy végre rendbe jöjjenek a dolgaitok és így te is boldog lehetnél. Tudom, hogy oda meg vissza vagy érte, ne tagadd! Igazam van? Bizony igazam van.- gügyögte a végét Dan-nek, mire a kis édes jól megharapta a mutató ujját.
-Claire, tájékoztatlak, hogy a fiam nem két hónapos, hanem két éves!- forgattam meg a szemem, majd hozzá tettem.- Nézd meg Molly-val is mit tettél! Teljesen maga alatt van, mert Matt ismét színre lépett.
Mind ketten az említettre néztünk, aki elmélyülten bámulta a tévét és láthatólag nem nagyon figyelt a beszélgetésünkre.
-Mi van?- pislogott rám zavartan.- Én nagyon örülnék egy apukának. Főleg egy ilyen helyes apukának.- vigyorodott el, majd rám kacsintott.
-Többet nem hagylak kettesben Claire-rel.- sóhajtottam fel idegesen.
Még csak hat éves, de a fantáziája, akár egy felnőtt emberé. Egyszerűen borzalmas.
-Figyelj Em, te túlságosan feszült vagy, ez a bajod. Mi lenne, ha elmennénk egyet bulizni? Igazán rád férne már.
-Nem merem itthon hagyni őket, és amúgy is, megfogadtam, hogy nem iszok többet.- morogtam az orrom alatt.
-Áthívom Sandy-t, és ahhoz, hogy jól érezd magad nem kell alkoholt fogyasztanod.- forgatta meg a szemét.
Nem mondtam semmit csak elgondolkozva meredtem magam elé. Azaz igazság, hogy nekem most egy két hetes nyaralás kellene a tengerparton, természetesen a gyerekekkel együtt. A tomboláshoz egyáltalán nincs hangulatom. Főleg Claire múltkori kis akciója után. Azt mondta, hogy elvisz egy nyugis helyre beszélgetni meg kávézni, erre a drága barátnőm egy Night Club előtt parkolt le. Nos nem telt el két perc és már hazafelé tartottunk. Életemben nem ordítottam még olyan hangosan, mint akkor. Meg persze voltak neki kisebb akciói, mikor kerítőnőt akart játszani. Nem tudom, hogy miért nem érti meg, hogy nem kell nekem senki. Se lány, se pasi, se semmi! Tökéletesen meg vagyok egyedül, majd kitalálok valamit.
-Hol a cigim?- kérdeztem mérgesen.
-A kocsiban, két csíkkal.
-Az a húz doboz jó sokáig fogja bírni. Tudod ezt bírom az akcióidban, mindig én jövök ki jól, pedig te akarsz szórakozni.- vigyorogtam rá.
-Hulla jó a humorod.- horkantott fel mérgesen.- Na mi a válaszod? Egy óra múlva elmegyünk valamerre?
-Na jó, de egy feltételem van!- mondtam szigorú hangon.
-Mi az? Bármi is legyen, benne vagyok.- vágta rá meggondolatlanul.
-Nem szólhatsz Matt-nek, nem játszhatsz kerítőnőt és nem vehetsz rá aljas módszerekkel arra, hogy igyak.- mire az utolsó szót is kimondtam az arca elfehéredett, de azért beleegyezően bólintott.
Felálltam, majd kivettem a kezéből a félálomban lévő kisfiamat és már elindultam volna a szobája felé, de megállított.
-Nálad seretynyék aludni.- mondta és hatalmas boci szemekkel nézett rám.
-Rendben kicsim.- mosolyogtam rá gyengéden, majd arcon pusziltam és a saját szobámba mentem be.
Óvatosan letettem az ágyra, majd betakargattam.
-Molly, gyere.- szólaltam meg hangosabban.
-Itt vagyok.- termett mellettem rögtön egy hatalmas vigyorral a képén.
-Kérlek viselkedj és, ha bármi gáz van rögtön szóljatok. Ne engedd Sandy-nek, hogy itt bent cigizzen, és persze azt se, hogy minden -féle hülye cukros kajával teletömjön titeket. Ha zsarolni próbál, mondd meg neki, hogy én mindent látok és hallok.- mondtam, majd játékosan összeborzoltam a haját.
-Hidd el, minden rendben lesz.- jelentette ki határozottan.
-Remélem is.- suttogtam idegesen.

~*~

Kezdem úgy érezni, hogy nem volt jó ötlet eljönni ide. Rengetegen vannak és szinte az összes részeg. Nem tudom megérteni, hogy mi a jó abban, ha az ember leissza magát a sárga földig. Jó én is piáltam még anno, de nincs semmi értelme. Miért nem elég annyi, hogy ól érezzék magukat?
-Na bemegyünk?- kérdezte izgatottan Claire.
-Először inkább szívjunk el egy cigit.- nyögtem és már a számban is volt a nikotin rudacska.
-Miért vagy ilyen ideges? Emma, lazulni jöttünk, nyugodj már meg! A gyerekekkel minden rendben van, miért nem tudod elengedni magad?- vonta fel a szemöldökét, majd megigazgatta a minisziknyáját.
-Én pedig azt nem bírom felfogni, hogy miért nem fagyott még vissza a szűzhártyád. Legalább mínusz húz fog van itt kint és te a sok eszeddel picsa szoknyában jössz el bulizni.- morogtam egy cseppet sem kedvesen.
-Héj, vegyél vissza Emma!- dörrent rám mérgesen.
-Bocs, én csak... áh kezd elegem lenni az egészből. Mármint úgy mindenből. Ha lenne pénzem akkor biztos, hogy nem lennénk most itt, hanem Rio-ban, vagy Hawaii-in telelnénk.- sóhajtottam vágyakozva.
-Most pedig felébredsz és rájössz, hogy bilibe lóg a kezed.- vigyorgott rám pimaszul.- Figyelj, Matt Williams a Williams biztosítási vállalat elnöke. Tudod úgy az egésznek az igazgatója. Téged akar, de neked fontosabb a becsületed, mint az életetek. Két gyerekről gondoskodsz, kérlek használd a józan eszedet Em! Az a fiú többet ér minden kincsnél. Nem csak az a lényeg, hogy multimilliárdos, hanem kedves, aranyos, udvarias, szereti a gyerekeket...- még lett volna folytatása, de én nem bírtam tovább hallgatni.
Úgy beszél róla, mintha az égiek küldték volna az emberek megsegítésére. Ne essünk túlzásokba. Hiába a tökéletes külső, Ő is csak férfiból van és a legtöbb pasi tudjuk, hogy mit akar. Ugye, fasz feláll, ész megáll. Hisz párórája ,,kisebb” utalást tett arra, hogy ágyba szeretne vinni. Mit várjak tőle ezek után? Még egyszer nem fogom elkövetni ugyan azt a hibát. Csak egy jó származik abból, hogy lefeküdtem vele, de ezt már ezerszer elmondtam.
-Figyelj csajszi, jegeljük a témát. Inkább menjünk be és csináljuk azt amiért idejöttünk, bulizzunk!- ejtettem meg egy harminckét fogas mosolyt, majd megfordultam és ugyanazzal a lendülettel nekiütköztem valakinek.
Ha nem kapja el a derekam biztos, hogy a földön kötök ki. Ahogy felnéztem az úttorlaszom arcára egy ismeretlen mégis nagyon ismerős szempárral találtam magam szembe.


Remélem azért tetszett valamennyire!
Puszi