7. Molly és Matt titka

Sziasztok!
Bocsi a késésért! De azért végre elkészült és még hivatalosan csütörtök van xD
Rosalie, köszönöm a díjat, amint lesz egy kis időm ki is teszem :)
A fejezetről annyit, hogy nem lett valami jó, de tartalom szempontjából talán tetszeni fog nektek :) A következő nem tudom, hogy mikor jön. Talán hétfőn, mivel nekem nem lesz suli :P
Jó olvasást!



-Hozzád költözünk, de ez még nem jelenti azt, hogy te és én egy párt alkotunk.- sóhajtottam fel, mire Ő elvigyorodott.
-Talán te nem akarod?- nézett rám nagy ártatlan szemekkel.
Egy pasi, hogy tud így nézni? Komolyan mondom, mint a ma született bárány. Szinte lehetetlen ellen állni igéző pillantásának. Ha engednék a szívem akaratának, akkor már nem itt lennénk. De hála istennek van eszem és nem adom magam egykönnyen.
-Mindennél jobban akarom, de nem szeretném növelni az önbizalmadat, ami már így is a plafont veri.- böktem mellkason, majd elhúzódtam tőle és a tömeget kezdtem pásztázni Claire után kutatva.
Szerintem ebben a tömegben reggelig sem találom meg. Remélem összejön Tommal, különben egyenként tépem ki az összes hajszálát.
De várjunk csak! Én most hogy a francba jutok haza? Taxival nem szeretek utazni, mert van egy nagyon rossz emlékem. Még régebben történt velem az a borzalmas dolog.
Éppen a munkából mentem haza, persze Claire akkor sem tudott jönni értem, mert ,,fontos” dolga volt. Az a lényeg, hogy pont egy perverz szex éhes sofőrt fogtam ki, szóval azóta inkább kerülöm a Taxi feliratú autókat. Nem tudom, hogy némelyik pasi mégis mit gondol magáról. A nők nem tárgyak, vannak érzéseik is. Ha csak szexre vágyik, akkor meg keressen fel egy kurvát és ne akarjon megerőszakolni egy tisztességes lányt, akinek még a tojáshéj is ott van a fenekén.
-Kit keresel?- hallottam meg közvetlenül a fülem mellől Matt hangját, mire halk ijedt sikoly hagyta el a számat.
Kezemet a szívemhez szorítottam, megfordultam, és közönyös hangon válaszoltam.
-Claire-t, de úgy látszik, hogy ma este egyedül kell haza mennem.
Felvonta a szemöldökét, majd karon ragadott és elkezdett maga után húzni.
Se kedvem, se időm nem volt az ellenkezésre. Ha valami rosszra készül, akkor én az Istenre esküszöm, hogy lekaratézom. Sok Jackie Chan-es filmet láttam már, szóval tudok egyet, s mást.
Na jó bevallom, hogy maximum az ágyékon rúgást tudnám alkalmazni, mást nem. De amikor a gyerekekről van szó, akkor egy teljesen más Emma vagyok. Olyankor előbújik belőlem a védelmező ösztön és egy anyatigrissé változok. Nem egyszer volt rá már példa, hogy verekedtem Molly miatt. Azok a régi szép idők...
Matt kinyitotta a szórakozóhely ajtaját és a testemet átjárta a téli hideg levegőt. Kimentünk a szabadba, és nem telt el két perc én már úgy reszkettem, mint a nyárfalevél.
Említettem már, hogy ki nem állhatom, a telet? Ez a legutálatosabb évszak a négy közül. Nem bírom felfogni, hogy egyesek hogyan tudják szeretni ezt az időszakot.
-Hova megyünk?- kérdeztem remegő hangon.
-Haza viszlek.- válaszolt könnyedén.
Megtorpantam és ugyanazzal a lendülettel kirántottam karomat a keze szorításából. Nem izgat, ha a lyukam is befagy, de nem vagyok hajlandó vele haza menni. Inkább egy perverz taxi sofőr!
-De hát nem sokára vele fogsz lakni.- csendült fel a fejemben az épelméjű felem hangja.
Bár abban nem vagyok biztos, hogy minden rendben van-e vele.
-Úgy is eleged lesz belőle egy hónap múlva. Élvezd ki a szabadságod és szard le magasról.- hallottam meg a gonoszabbik részemet.
Ennek egyáltalán van valami értelme? Mert szerintem nincs!
-Most meg mi a bajod?- kérdezte fogcsikorgatva.
-Semmi.- dünnyögtem az orrom alatt.
-Hát akkor meg? Emma ne csináld már ezt velem! Az egyik pillanatban olyan vagy, mint valójában, a másikban pedig inkább hasonlítasz egy menstruáló tinédzserre, mint saját magadra. Szeretlek, de ezzel az őrületbe tudsz kergetni.- morogta idegesen.
-Megszoksz, vagy megszöksz.- mormoltam sértődötten.
-Most meg ne sértődj itt nekem! Ez az igazság Em, néha egy zsémbes vénasszony is szimpatikusabb nálad. Fogadd el, hogy ilyen vagy.
-Én elfogadtam, az a kérdés, hogy te hogy állsz a dolgokhoz.- néztem mélyen a szemébe.
-Nyugodj meg, nekem a hibáiddal együtt kellesz.- mosolyodott el édesen és átölelt.
Persze, csak azért sikerült neki, mert hagytam magam. Még a szuper nindzsa tudásomat sem vetettem be ellene.
Az a tény állás, hogy nagyon, de nagyon jól esett az ölelése. Rögtön felmelegedtem, amint megéreztem kölnijének mámorító illatát. Ha nem elmélkedtem volna ezelőtt öt perce a télről, akkor az is ki ment volna a fejemből, hogy mínusz 15 fok van. Karjaimat dereka köré fontam, miközben még jobban hozzá simultam.
Ez azt jelenti, amire gondolok. Megtört a jég és adni akarok neki egy esélyt? Talán, még nem vagyok benne biztos. Viszont azt tudom, ha túl sokáig játszok vele, akkor elveszítem Őt, méghozzá örökre.
-Na, mikor indulunk már? Kezdek fázni.- szólaltam meg úgy tíz perc hallgatás után.
-Menjünk.- húzódott el tőlem, de nem engedett el teljesen.
Egyik kezét a derekamra csúsztatta, én pedig jó kislány módjára hagytam, hogy az autójához kísérjen.
Nem sokára már a fő úton haladtunk a lakásom felé. Egyikünk sem szólt semmit, mindketten a gondolatainkba merültünk.
Vajon ha bemutat a szüleinka, hogy fognak reagálni? Kedvesek lesznek, vagy gorombák? És mit fognak szólni Danielhez? Na és Mollyhoz? Családtagként fognak kezelni bennünket, vagy esetleg pont az ellentéte fog történni ennek?
Csak a legjobbakban tudok reménykedni.
Minden a gyerekekért. Csak ez a cél lebegjen a szemed előtt Emma. Ha bunkók lesznek, te annak ellenére is kedvesen fogsz viselkedni velük. Nem szabad lesüllyedni az olyan emberek szintjére. Szép szavakkal is ellehet küldeni valakit a picsába. És hiába van az, hogy még a középiskolát sem végeztem el, ha akarok, akkor eléggé választékosa tudok beszélni.
-Kicsim, megérkeztünk.- zökkentett ki a furcsa elmélkedésemből Matt lágy hangja.
-Kérlek...- suttogtam könyörgő hangon.
-Igazad van ez korai, csak annyira szeretném, hogy hivatalosan is a barátnőm légy.- sóhajtotta, majd kiszállt a kocsiból.
Én is úgy tettem, ahogy Ő, majd megvártam és együtt mentünk be az épületbe. Végig a sarkamban volt, akár egy jól nevelt puli kutya. Meg kell mondjam jót tett az egómnak a dolog, de ezt neki semmi pénzért sem vallottam volna be. Amint oda értem az ajtó elé, kinyitottam és bementem a lakásba. Meg sem állva egyenesen a nappaliba mentem, ahol Molly és Sandy a tévét bámulták. Húgom tekintetéből ítélve nem éppen neki való filmet néztek. Beálltam a televízió elé és elővettem a legrondább nézésemet.
-Kisasszony neked már rég aludnod kellene, Sandy, te meg hogy hagyhattad, hogy ezt nézze? Szerinted mégis hogyan fog elaludni?- kérdeztem mérgesen.
Mind a ketten behúzták fülüket farkukat és megszólalni sem mertek. Közben Matt is belépett a helységebe és érdeklődve figyelte a jelenetet.
-Én azt hiszem jobb, ha most megyek.- nyögte Sandy, majd két perce sem telt és el is tűnt.
Komoly arccal fordultam Molly felé, aki olyan picire húzta össze magát amennyire csak tudta.
-Idefigyelj...- kezdtem volna azon a hangomon, amit akkor használok, ha nagyon mérges vagyok.
-Emma, hagyd, majd máskor megbüntetheted.- szakított félbe Matt.- Molly, képzeld anyu beadta a derekát, mint ahogy te megjósoltad.
Testvérem boldogan felsikoltott és Matt nyakába vetette magát.
-Látod? Nekem mind végig igazam volt.- vigyorodott el Molly, majd egy cuppanós puszit adott az arcára.
-Micsoda? Ti mikor lettetek ilyen jóba? Hiszen nem is ismeritek egymást!- nyíltak tágra a szemeim, majd a gyilkos düh és kezdett szétterjedni a testemben.
Még mielőtt magyarázkodni kezdhettek volna meghallottam ahogy kisfiam felsír a szomszéd szobában.
Édes Istenem, mi történt megint?- kérdeztem kétségbeesetten magamtól, majd, mint egy őrült úgy futottam át a szobámba.


Remélem azért tetszett valamennyire!
Puszi