6.Döntés

Itt a friss! Bocsi a késésért, de végre azért elkészült. Most hajnali 5 óra van, szóval elmegyek aludni. Jó'ccakát!
Jó olvasást!



-Em?- nyíltak tágra sötétbarna, szinte fekete szemei.
Annyira hasonlított a régi önmagára, mégis teljesen más volt. Férfias arc, rövidre nyírt világosbarna haj és a szemében bölcsesség csillogott. Az utolsó kissé meglepett, mivel nála hülyébb gyerekkel még életemben nem találkoztam.
-Tom?- vontam fel a szemöldököm és önkéntelenül is elvigyorodtam.
Nevetve ölet magához, én pedig szinte megfulladtam a szeretetétől. Miután szakítottunk, nem romlott meg a kapcsolatunk, megmaradtunk barátoknak. Csak, hát ugye elváltak az útjaink. Ő fehérnemű modell lett, én pedig mentem gyakornoknak, aztán titkárnőnek. Most meg főállású munkanélküli vagyok, vagyis anya. De ezt neki egyelőre nem kell tudnia.
-Mi újság van veled, csajszi?- kérdezte, mikor elengedett.
-Semmi, élem az átlag emberek unalmas hétköznapjait. Na és veled? Hogy megy a modellkedés?
-Nem is hallottál róla? Már nem csak modell, hanem színész is vagyok.- húzta ki magát büszkén.
Már nyitottam a számat, hogy valami frappáns választ adjak, ám Claire megelőzött.
-Engem be se mutatsz a kedves úrnak?- vonta fel a szemöldökét, miközben éhes tekintettel méregette Tomot.
Egy ördögi terv kezdett körvonalazódni a fejemben, amivel könnyen bosszút állhatok barátnőmön. Mondjuk lehet, hogy örülne annak, ha összehoznám ezzel a nagy mamlasszal. Na mindegy, az a lényeg, hogy végre legyen pasija és leszálljon rólam. Azaz én dolgom, hogy hogyan viselkedek Matt-tel és elfogadom-e a segítségét. Felnőtt nő vagyok, önálló gondolatokkal és saját akarattal. Senki nem mondhatja meg, hogy mit csináljak, még ha az illető a legjobb barátnőm is. Kit érdekel, hogy Ő mit tenne az én helyemben. Én én vagyok, és nem változtathatja meg a véleményemet!
-Nem vagyok én úr, csak egy átlag ember, aki az utca gyerek szintjén volt ezelőtt hat éve. A becsületes nevem Thomas Jensen.- rázott Claire-rel kezet, és drága barátnőm szinte elolvadt.
Valaki szerelmes...
-Azt megjegyezném, hogy nem csak a szintjén voltál annak a gyereknek. Te magad voltál az utca gyerek.- mormoltam az orrom alatt.
-Claire Cassidy.- mondta mit sem törődve az előző beszólásommal.
Ezek után mintha ott sem lettem volna.
Bementünk a discoba, Ők elmentek táncolni, én meg oda araszoltam a pulthoz és kértem egy koktélt. Miközben az italomra vártam elgondolkozva néztem végig a tömegen. Mindenhol táncoló emberek, akik jól érzik magukat. Claire-nek teljes mértékben igaza van. Egy begyöpösödött vénlány vagyok, aki nem tud másra gondolni, mint a gyerekeire. Ez rossz lenne? Nem hiszem, szerintem egy anyának mindig a gyerekeinek kell lennie az elsőnek. Ezt Ő azért nem tudja megérteni, mivel neki nemhogy gyerekei, de még kutyája sincs, amivel törődni kellene. Könnyen beszél, hiszen egyedül él és nem hagyta magára tinédzser korában az anyja.
Kedvtelenül ittam bele a koktélomba, amit az imént raktak ki a pultra. Úgy érzem, hogy nemsokára lelépek, mert unatkozok. Főleg most, hogy drága tubicáink turbékolnak és most senki sem foglalkozik velem.
Ez teljesen olyan volt, mint egy tizenöt éves lány nyafogása. Kellett nekem belemennem ebbe a hülye bulizásba. Jobb lett volna, ha otthon maradok filmet nézni a gyerekekkel és az őszintét megvallva nem bízok meg Sandy-ben. De erről Claire nem tud, mert mégiscsak az unokatestvéréről van szó. A mai világban szinte senkiben sem szabad megbízni, mert az ember úgyis pofára esik. Az a legrosszabb, mikor a legjobb barátnőd, és egyben lelki tárasd támad hátba. Velem ez már megtörtént, még régen, de nagyon sokáig tartott, amíg kihevertem ezt a traumát.
-Szabad egy táncra?- hallottam meg azt a hangot, amit jelen körülmények között egyáltalán nem akartam és ennek az lett a következménye, hogy félrenyeltem az utolsó kortyot.
Nagy köhögés közepette fordultam nyugalmam megzavarója felé, és úgy néztem rá, mint aki bármelyik pillanatban rávethető magát és megfojthatja. Szemei vidáman, és egyben vágyakozóan csillogtak, miközben szemérmetlenül méregetett. Úgy éreztem magam, mint valami áru a kirakatban. Leszálltam a bárszékről, és felszegezett állal indultam el a kijárat felé. Sajnos nem jutottam messze, mert megragadta a könyököm és magához rántott. Kezei a derekamra csúsztak és mozogni kezdett a ritmusra.
-A hallgatás beleegyezést jelent.- hajolt közelebb.
-Matt, mit akarsz tőlem? Miért nem tudsz végre leszállni rólam?- kérdeztem színtelen hangon.
Olyan közel hajolt, hogy már éreztem kábító leheletét, amitől persze rögtön megrészegültem. Miért van rám ilyen hatással? Rosszabb vagyok, mint egy szerelmes tini. Orra hegyével lágyan végig simított az arcomon és a fülembe suttogott.
-Téged akarlak Emma, a gyerekekkel együtt. Most, hogy már tudom, hogy van egy gyerekem tőled még többet gondolok rád. Ja s úgy mellesleg, anya szeretne már megismerni, szóval lassan választ kellene adnod a kérdésemre.
Kellett pár másodperc, amíg összeszedtem magam és csak ezután bírtam kipréselni magamból a választ.
-Szerintem érthető voltam az utolsó találkozásunkkor. De ha a te kis kapacitású agyad nem fogta fel a dolgokat, akkor szívesen elmondom még egyszer a lényeget. Nincs szükségem a segítségedre, tökéletesen boldogulok nélküled is. Érdekes módon még mindig itt vagyok és élek, és ezt nem neked köszönhetem. Nem érdekelsz Matthew, kérlek hagyj békén engem és a gyerekeimet!- a végére a hangom olyan határozott lett, hogy én is meglepődtem rajta.
Nem is tudtam, hogy ilyen jó színésznő vagyok.
-Lehet, hogy mások beveszik ezt a dumát, de én nem. Biztos vagyok abban, hogy érzel valamit irántam, csak ezt magadnak sem akarod bevallani. Nem érdekel, hogy nyálasan hangzik, de amit most fogok mondani, megegyezik a bennem tomboló érzelmekkel. Igazság szerint még soha senki nem váltott ki belőlem ilyen furcsa, de annál jobb érzéseket. Nevezd szerelemnek, vagy aminek akarod, de abban biztos lehetsz, hogy soha nem hagynálak el egy nőért sem. Számomra te vagy az igazi, ha nem vagy velem, akkor szívemben olyan űr keletkezik, melyet, csak te tölthetsz be. Kérlek, Emma, költözz hozzám és kezdjünk tisztalappal mindent.
Ha nem lett volna olyan közel hozzám, akkor biztos, hogy nem értem mit is mond.
Elmosolyodtam, majd rövid, de lényegre törő választ adtam.
-Te hülye vagy!
-Igen, megbolondultam, méghozzá miattad. Az őrületbe kergetsz Em, minden értelemben. Minden vagyonomat odaadnám azért, hogy veled lehessek.
-Nem kell a pénzed.- vágtam rá fölháborodottan.
-Oké, de kérlek adj normális választ. Hajlandó vagy oda költözni hozzám a gyerekekkel együtt?- kérdezte szinte könyörögve.
Lehunytam a szemem, majd hangosan kifújtam a levegőt. Mikor ismét farkas szemet néztem Matt-tel megtettem amire kért...



Remélem azért tetszett valamennyire!
Puszi